Századvég-elemző: a „bevándorlók annyira hozzászoktak a fegyverropogtatáshoz”, hogy már nem ijednek meg az európai büntetésektől

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. július 25.

Fekete Lyuk

Világos, nem?

Erősen süthet a nap Tusványoson – az elénk került MTI-hírből csak erre tudunk következtetni. Nézzék csak! Készítik elő a terepet a hamarosan érkező Orbánnak, pár gondolatot idéznénk egy friss tusványosi pódiumbeszélgetésből.

Résztvevők: Kontrát Károly, Georg Spöttle, Kiszelly Zoltán, Nógrádi György.

Kontrát Károly, belügyi államtitkár:

-         „Az európai parlamenti választásokon nem dőlt el a migrációval kapcsolatos politikai harc, de van remény arra, hogy egy hosszú küzdelem végén a migrációt ellenző politikai erők győzzenek”

-         a magyar tapasztalat az, hogy a biztonság a legfontosabb közösségi érték.

Georg Spöttle, biztonságpolitikai szakértő:

-         Németországban ma már nem érzik biztonságban magukat az emberek.

-         Nem a terrortámadások réme kezdte ki a biztonságérzetet, hanem az olyan ötveneurós rablásoké, amelyeket sok esetben a bevándorlók követnek el a bankautomatákból készpénzt felvevő idős emberek ellen.

De ott volt még Kiszelly Zoltán is, a politológia ifj. Lomniczi Zoltánja, aki egy egész meredek állítást tett:

-         a bevándorlók gyakran olyan országokból jönnek, ahol hozzászoktak a fegyverropogáshoz, a halálhoz, ezért nem rettennek meg az Európában megszokott büntetésektől.

-         jelenleg Magyarország erősödik, és „száz évvel Trianon után végre a történelem jó oldalán áll”.

false

 

Fotó: MTVA

Amíg emésztjük a gondolatot, idézzük Nógrádi Györgyöt, aki az MTI tudósítás szerint egész visszafogott volt.

-         Szerinte illúzió, hogy a bevándorlók hazatérnek, ha sikerül megteremteni a békét azokban az országokban, ahonnan elvándoroltak.

-         a Szíriából elvándoroltak két százaléka volt hajlandó visszatérni országába.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.