Századvég-elemző: a „bevándorlók annyira hozzászoktak a fegyverropogtatáshoz”, hogy már nem ijednek meg az európai büntetésektől

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. július 25.

Fekete Lyuk

Világos, nem?

Erősen süthet a nap Tusványoson – az elénk került MTI-hírből csak erre tudunk következtetni. Nézzék csak! Készítik elő a terepet a hamarosan érkező Orbánnak, pár gondolatot idéznénk egy friss tusványosi pódiumbeszélgetésből.

Résztvevők: Kontrát Károly, Georg Spöttle, Kiszelly Zoltán, Nógrádi György.

Kontrát Károly, belügyi államtitkár:

-         „Az európai parlamenti választásokon nem dőlt el a migrációval kapcsolatos politikai harc, de van remény arra, hogy egy hosszú küzdelem végén a migrációt ellenző politikai erők győzzenek”

-         a magyar tapasztalat az, hogy a biztonság a legfontosabb közösségi érték.

Georg Spöttle, biztonságpolitikai szakértő:

-         Németországban ma már nem érzik biztonságban magukat az emberek.

-         Nem a terrortámadások réme kezdte ki a biztonságérzetet, hanem az olyan ötveneurós rablásoké, amelyeket sok esetben a bevándorlók követnek el a bankautomatákból készpénzt felvevő idős emberek ellen.

De ott volt még Kiszelly Zoltán is, a politológia ifj. Lomniczi Zoltánja, aki egy egész meredek állítást tett:

-         a bevándorlók gyakran olyan országokból jönnek, ahol hozzászoktak a fegyverropogáshoz, a halálhoz, ezért nem rettennek meg az Európában megszokott büntetésektől.

-         jelenleg Magyarország erősödik, és „száz évvel Trianon után végre a történelem jó oldalán áll”.

false

 

Fotó: MTVA

Amíg emésztjük a gondolatot, idézzük Nógrádi Györgyöt, aki az MTI tudósítás szerint egész visszafogott volt.

-         Szerinte illúzió, hogy a bevándorlók hazatérnek, ha sikerül megteremteni a békét azokban az országokban, ahonnan elvándoroltak.

-         a Szíriából elvándoroltak két százaléka volt hajlandó visszatérni országába.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.