Bayer Zsolt: nem érdekelnek a felvonuló ratyik!
bayer_top_story_lead.png

Bayer Zsolt: nem érdekelnek a felvonuló ratyik!

  • narancs.hu
  • 2019. július 26.

Fekete Lyuk

Tusványoson imádják Bayer Zsoltot, aki most sem fogta vissza magát.

A jobboldali publicisták is megkapták saját kerekasztalukat Tusnádfürdőn, és a 444 beszámolója szerint Bayer Zsolt volt a nap sztárja, aki cseppet sem fogta vissza magát.

Bayer visszatérne a nemzetállami keretek közé, mert szerinte ez fogja eldönteni Európa sorsát. „Ebben Közép-Európa fényévekkel jobban áll, mint a Nyugat, és hosszú évszázadok után most jön el, hogy jobb helyzetben vagyunk. Mérhetetlen ostobaság lenne elherdálni ezt az előnyt”.

A publicista a klímaváltozásról is megosztotta nézeteit. Jorgen Randers nevű norvég klímastratégia-professzor egy pár napja megjelent interjújában azt mondta, hogy a bolygó védelmében a fejlett világ államaiban az egygyerekes családmodellre kellene áttérni, mert itt a legnagyobb az egy főre jutó fogyasztás.

„Ez a klímastratégia-professzor kifejtette megrendülését afölött, hogy a magyar kormány a magyar népesség szaporulatának irányába tesz lépéseket. Szerinte ez rettenetes, és ilyet csak Ceausescu Romániájáról és a mai Magyarországról olvasott. (...) Ideje lenne akkor, hogy Jorgen elvtárs Norvégiából – hogy eresztenék rá édesanyjára a bikát – is távozzon az élők sorából, és így csökkentse az ökológiai lábnyomát.”

Bayer szeretné, ha hamarosan leáldozna a Randershez hasonló „a küldetéstudatos, idióta elmebetegeknek, és a keresztény európai fehér ember újra hajlandó lesz szaporodni”.

A publicista szerint ugyanis azzal állna helyre az egyensúly, ha a fejlett országokban a fehér bőrű, keresztény emberek akár 4-5 gyerekes családokban élnének, és Afrikában térnének át az egygyerekes családmodellre.

Bayer azt mondta, hogy a jövő záloga az évtizedekkel ezelőtti európai értékekhez való visszatérés is, ezek pedig a nemzet, a hazaszeretet, a férfiasság a szólásszabadság, a demokrácia és az, hogy két nem van.

Most viszont mindezek ellenkezője dívik nyugaton, amihez azt tette hozzá Bayer, hogy

„Én maradok ebben a kutyaszaros Ázsiában, és ragaszkodom a 20-30 éve még európai értékeknek számító értékhez.

Ki kell tudni mondani, hogy köszi szépen, nem kérünk belőletek, nem kérünk az értékeitekből, nem érdekelnek a felvonuló ratyik!

Isten, haza, család, ezek a tökös európai értékek.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.