"A jelenlegi mátészalkai álkeresztény vezetés erkölcsileg leszerepelt. A sötétség az ő velejéig romlott tolvaj lelkükből árad szeretett városomra. Szomorúsággal tölt el, hogy ennyi telik tőletek" – ekképp reagált Katona Péter, a TESZ Mátészalka nevű ellenzéki tömörülés önkormányzati képviselőjelöltje a helyi Fidesz plakátkampányára.
A képviselőjelölt által közzétett képen a Fidesz kampányplakátja látható, amelyen maga Gyurcsány Ferenc személyesen akarja rátenni a kezét Mátészalkára. A települést a Fény városa címmel illetik, méghozzá azért, mert 1888-ban Magyarországon elsőként ott vezették be az elektromos közvilágítást.
A szabolcsi negatív kampány arról szól, hogy a TESZ jelöltjei át akarják játszani Mátészalkát a volt miniszterelnöknek, mert „neki az is kell”.
(via 24.hu)
Figyelmébe ajánljuk
Valóra vált forgatókönyv
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
Amikor győznek a hippik
- - turcsányi -
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Hibamátrix
- Dékei Krisztina
Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.
Ozmózisok
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Mozaikkockák
A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.
Abúzus, család
- Balogh Magdolna
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

