Pusztaszabolcs plébánosa szerint tisztességtelen és hazug dolog, hogy az ellenzék politikai célokra használja a keresztet

  • narancs.hu
  • 2019. szeptember 21.

Fekete Lyuk

Nettó paranoia. Ki is sajátítja ki a keresztet, hitet..?

„Tiltakozom – és lehet, hogy ez nem jogi kategória –, de mindenképpen tisztességtelen és hazug, hogy politikai kampányuk hitelesítésére használják a keresztet, amihez semmi közük” – írta Baltási Nándor plébános a pusztaszabolcsi önkormányzat lapjába az ellenzékről.

A helyi plébános egy kampány céljából készült fotón háborodott fel, amelyen az ellenzéki polgármester- és képviselőjelöltek láthatók a pusztaszabolcsi templom előtt.

A plébános egyértelműen úgy gondolja, hogy templom előtt fényképezkedni egyenlő a hit, a kereszt, s ki tudja még mi használatával, kisajátításával. Akkor is, ha erre egyébként a világon semmi nem utal.

És hát ez nyilván ördögtől való dolog, mert a plébánosnál vajon ki tudja jobban, ki hívő, és ki nem, ki miben hisz és miben nem, kinek mi célja van egy templom előtt készült fotóval... Az ellenben biztos, hogy ő maga nagy elragadtatásában színt vallott arról, mely politikai oldalon is áll, kinek drukkol, kiért imádkozik – már ha eddig mindez kérdés lett volna.

Baltási cikkére egyébként reagált a helyi ellenzéki jelölt, Zsuffa Erzsébet is egy Facebook-poszt erejéig, azt írja, az ő lelkében a papnak fontos helye van, nem fogja egy ilyen fordulat miatt onnan kiszakítani. Szerinte a plébánost a helyi vezetés bírta rá, hogy megírja ezt a cikket:

„Uraim! Önök feláldoztak, felhasználtak hergeléssel, duruzsolással, 'jóindulattal' egy olyan embert, aki azt az egyházat képviseli, amelyikhez elviekben önök is tartoznak. Önöknek nem volt drága lejáratni azt a papot, aki mellett ministráltak. Ha önöknek a közösségünk fontos, akkor ez a cikk nem került volna be az ingyenes, közpénzen sokszorosított kampánylapjukba. Ha önök tisztelnék az esperes atyát, és szeretnék az egyházközösségünket, nem került volna be a tiltakozás az propagandaújságjukba.”

(via 444.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.