Fullba' tolják: az uniós ügyekért felelős államtitkár szerint a brüsszeli elit nihilista

  • B.P.M
  • 2019. május 23.

Fekete Lyuk

„A Néppárt minden kompromisszumot megköt a többség megszerzéséért, ellenben a Fidesszel” - állítja az államtitkár

„Egyetlenegy hatalomtechnikai vezérelvük van csupán: többség minden áron, ami mentén bármilyen kompromisszumot megkötnek." "Egy uszító közösséggé kezd válni, ami szétveri az együttműködést."

Nem, Varga Judit ezeket nem a Fideszről mondta. Hanem a brüsszeli uniós elitről, a Néppártról. Varga a kormánypárti Magyar Nemzetnek adott interjújában mondott még pár cifra dolgot. Például, hogy a Fidesz elvi alapokon áll és nem köt elvtelen kompromisszumokat a szavazatokért. Aztán: "a jogállamiság minden európai uniós tagállam lényegéhez hozzátartozik, benne van az alkotmányukban. Ezt megkérdőjelezni csak azért, mert valaki – például a bevándorlás terén – nem a fősodor politikáját követi, elfogadhatatlan” – fogalmazott. Szerinte a brüsszeli elit nem hisz már semmiben, cinikus. Aki nem hisz már semmiben, az per definitionem nihilista – tesszük hozzá.

Az államtitkár – aki felkerült a Forbes magazin legbefolyásosabb nőket összegező listájára – már korábban is gyalulta az uniót: G. Fodor Gábor HírTV-s műsorában például azt mondta, hogy hiányzik a „mammutledöntő férfitípus” Brüsszelből:

„Brüsszelben hiányzik a mammutledöntő férfitípus" - magasztos beszélgetés G.F.G. műsorában

Varga Judit pedig egy „spontán feminista." „Jó estét kívánok! Ma esti vendégem Varga Judit, a nemzet lobbistája!" - konferálta fel G. Fodor Gábor (GFG), a Századvég Alapítvány kuratóriumának elnöke és a 888.hu kormánypárti portál főszerkesztője a Nyolcas című, HírTV-n futó műsorban az európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkárt.

(Borítóképünk forrása: Facebook/@VargaJuditMinisterofStateforEUAffairs)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.