A neten lehet böngészni Áder elmúlt három évét

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. június 13.

Fekete Lyuk

"Törvényes garanciák a munka világában" címmel hozza a digitális kiadvány a túlóratörvény aláírását.

Felkerült a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) honlapjára egy internetes évkönyv Áder János államfő második megbízatásának első három évéről.

Az Elnöki beszámoló ötszáznyolcvannégy oldalon, tematikus bontásban, összesen 6 fejezetben mutatja be a köztársasági elnök tevékenységét.

Áder János évkönyve

Áder János évkönyve

Fotó: KEH

 

A teljesítmény megbecsülése fejezetben Áder János beszámol a többi között a 2018-as Semmelweis-emlékév megnyitásáról, a Corvin-lánc és a Szent István-rend átadásáról, találkozásáról a Szilícium-völgyben dolgozó magyar kutatókkal, a Nemzeti Táncszínház megnyitójáról, illetve koszovói látogatásáról a KFOR-kontingensnél.

A Normativitás tematikán belül szót ejt például azokról a jogszabályokról, amelyeket visszaküldött az Országgyűlésnek, azokról, amelyekre alkotmánybírósági kontrollt kért, de azokról is, amelyeknek – alapos mérlegelés után – a kihirdetését kérte.

Ebben a fejezetben a lex CEU aláírása "Felelősséggel gyermekeink neveléséért", a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény "A tisztánlátás érdekében", a túlóratörvény aláírása pedig "Törvényes garanciák a munka világában" címmel szerepelnek.

A köztársasági elnök számos megemlékezésen rótta le kegyeletét – derül ki a Tisztelet és lelki kiegyezés fejezet beszámolóiból, míg az Új gesztusok címszó alatt szót ejt például határon túli diákok fogadásáról és a Nemzetközi Eucharisztikus Konferencia Társadalmi Bizottságának alakuló üléséről.

A Magyar érdekek képviselete fejezetben kitér a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés aláírására, látogatására Csángóföldön, valamint találkozóira a szomszédos országok államfőivel.

A Környezeti fenntarthatóság fejezetben az elnök beszámol részvételéről az ENSZ vízzel és természeti katasztrófák csökkentésével foglalkozó ülésén, valamint a tavaly októberben, Budapesten megrendezett Víz Világtalálkozóról.

Ha valaki kíváncsi Áder János elmúlt három évére, a kötetet itt lehet böngészni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.