A szocialista gyárlátogatást idéző stílusában számol be a kormánymédia Orbán szolnoki útjáról

  • G. M.
  • 2018. szeptember 27.

Fekete Lyuk

Mintha Kádár János vagy Rákosi Mátyás érkezett volna meg Szolnokra.

Bár az Origo is igyekezett a lehető legpéldásabb módon beszámolni Orbán Viktor tegnapi szolnoki színházlátogatásáról, a Ripostot nem sikerült felülmúlni.

Míg a szebb napokat megélt kormánypárti portál "csak" annyit írt, hogy Orbán testőrök és díszkíséret nélkül érkezett, addig a kormánypárti bulvárlap az 1960-70-es évek Népszabadságát idéző, üzemi látogatásokról szóló riportokra emlékeztető cikkben számolt be arról, hogy a miniszterelnök elment a szolnoki Szigligeti Színházba.

false

 

Fotó: Facebook/Szigligeti Színház

A szövegben tulajdonképpen végig a színház igazgatója, Balázs Péter beszél, következzen hát az öt legnagyszerűbb mondat:

„Azt tudtam, hogy miniszterelnök úr a városban jár, én is hivatalos voltam az új Béres-gyógyszerüzem avatására, de a főpróbára tekintettel kimentettem magam. Amikor a telefonhívás után tudatosodott bennem, hogy tényleg jön Orbán Viktor gyorsan kimentem az épület elé, hogy azért valahogyan mégis fogadni tudjam.”

„Amikor a színházhoz ért még a portásnak is bemutatkozott. Benyújtotta a kezét az üvegablakon és mondta, jó napot kívánok, Orbán Viktor vagyok.”

„Aztán persze eszembe jutott, hogy meg is kéne kínálnom valamivel a vendéget, kérdeztem kér-e kávét, s ha igen akkor itt a színpadon vagy fent a büfében a második emeleten.”

„Volt ott szó mindenről, színházról, művészetről, a felújításról és persze politikáról is… Aztán menni kellett tovább…”

„Egy biztos, hogy ez a gesztus, ez a nem hivatalos, spontán látogatás többet ért nekünk minden ceremóniánál…”

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.