Balog Zoltán: Nyugat-Európa a posztkrisztiánus korba kíván lépni, de a nyakas magyarok árral szemben úsznak

  • narancs.hu
  • 2017. október 31.

Fekete Lyuk

Genfben elfogynak a reformátusok, Németországban a templomok.

Az emberi erőforrások minisztere, a Reformáció Emlékbizottság ügyvezető elnöke kedden beszédet mondott a reformáció jubileumi emlékévének központi ünnepségén a Papp László Budapest Sportarénában.

Érdemes idézni belőle.

„Európa, annak nyugati fele a posztkrisztiánus korba kíván lépni. Mi pedig éppen újra felfedezzük a keresztény hit, s azon belül a református, evangélikus, baptista, új-protestáns hit gazdagságát. Szobrot állítunk Luthernek, Kálvinnak a Kárpát-medencében legalább 20 helyen, miközben Kálvin városában, Genfben elfogynak a reformátusok, Németországban pedig tucatjával zárják be a templomokat.

Van értelme az árral szemben úszni? – kérdezhetnénk. Nyakas kálvinisták, nyakas evangélikusok, nyakas magyarok ilyet nem kérdeznek. Inkább visszakérdeznek: Jobb lenne, ha az ár magával sodorna tehetetlen fadarabként? Ha a világhoz igazodnánk, ahhoz szabnánk magunkat?!

Kolozsváron tanultam meg Luther hitvalló mondásának – „Itt állok, és másként nem tehetek” – magyar változatát: „Itt élünk, és másként nem tehetünk.” Mi magyarok, keresztények itt élünk, s ez jó hely nekünk. Ha meg akarjuk tartani és gyarapítani akarjuk a magyar világot, akkor a 21. században is szükség lesz arra az erőre, melyet a reformációban kaptunk."

Nyugat-Európa tehát a hitetlen pokol, ami lehúzna magához, de mi nem hagyjuk magunkat, árral szemben is újrakrisztianizáljuk Európát és gyarapítjuk a magyar világot.

A beszédben egyébiránt Balog azt is leszögezte, hogy a hit soha sem magányügy, mert alaptermészete szerint kiárad és kultúrát teremt. „Közösségi, társadalmi, nemzeti következménye lesz.“ Úgyhogy "ne engedjük privatizálni a hitünket, mintha másra nem tartozna", tanácsolja nekünk a miniszter. „Ne engedjük, hogy kiszorítsák“, például a családok életéből, az iskolákból, a média világából, a házasság intézményéből.

A hanyatló nyugaton mindez már nyilván megtörtént, és látjuk is a borzasztó következményeket, például a hitetlen média rombolását, összegezzük már mi a lényeget.

Hogy pontosan ki akarja mesterségesen kiszorítani a hitet a családok életéből, az iskolákból, a média világából az ott természetszerűen burjánzó hitet, ma nem árulta el Balog Zoltán.

(Azért azt sokatmondóan megjegyezte, hogy nemrégiben a német belügyminiszter javaslatot tett arra, hogy "az európai és német naptárba muszlim ünnepnapokat is vegyenek fel". Ez nagyjából igaz is, bár a CDU/CSU pártszövetség minisztere, Thomas de Maiziere eredetileg „csak“ Németország egyes részeire gondolt, amikor egy kampánybeszédében érintette a témát, és saját pártszövetségéből azonnal és hevesen keltek ki a felvetés ellen.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.