Napok óta a közélet tárgyát képezi Heinz-Christian Strache videóbotránya, amelyben egy orosz oligarcha állítólagos unokahúga társaságában arról beszélt az azóta lemondott alkancellár, hogy ha megveszik nekik az ország egyik legmeghatározóbb lapját, akkor a befolyását használva közbeszerzésekhez segíti hozzá őket.
Heinz-Christian többek között azt is mondta, hogy olyan médiaviszonyokat szeretne, mint amilyen Orbán Viktornak van, amiben Heinrich Pecina osztrák üzletember segítette hozzá: mint ismeretes Pecina több orgánumot is megvásárolt, amelyeket később átjátszott Mészáros Lőrincnek.
És akkor jön Bayer Zsolt és megmagyarázza: „No, akkor emlékezzünk egy kicsit. Talán vegyük igénybe a legegyszerűbb emlékeztetőt, a wikipédiát. Írjuk be, hogy Népszabadság, és olvassuk el az alábbiakat” - írta, majd felidézte, hogy 1989. október 8-tól hogyan adták vették különböző baloldali pártok és cégek egymásközött a lapot, hogyan jutott a svájci Ringier magyarországi leányvállalatához, majd Vienna Capitals Partnershez (VCP), aminek a fő tulajdonosa Pecina - mindvégig a Wikipediát használta forrásul.
| ||
Azt a platform is megemlíti, a VCP a Mediaworks Hungary Zrt. nevű cégbe vonta össze magyarországi érdekeltségeit, tehát számos vidéki napilapot, magazint és a Népszabadságot is.
„Pecina cége a Ringiertől (és az Axel Springertől) vásárolta meg a lapot és csatolt részeit. Aztán »abban reménykedett, hogy a magyar lakosság kormánykritikus részének a megszólításával fel lehet fejleszteni az újságot, de várakozásai nem teljesültek, a Népszabadság egymillió euró veszteséget hozott évente.« Ezt követően »a tulajdonos 2015-ben felajánlotta, hogy rendkívül jutányosan eladja a lapot az MSZP-nek, de a pártnak ehhez »nem volt bátorsága«, és június 2-án az MSZP pártalapítványa adta el 27,65 százalékos, a munkatársak egyesülete pedig 1,42 százalékos részesedését a Mediaworks-nek. Az eladáskor a Népszabadság kiadói jogai már a cégcsoport egy másik cégében, a Mworks Print Zrt.-ben voltak.«” - írta Bayer több ponton is a Wikipédiát idézve, ami rendkívül hasznos találmánya az emberiségnek, csakhogy nem mindenben tényszerű és tudományos forrás.
Tegyük hozzá Bayer - aki a Fidesz tagjaként, Orbán barátjaként igen tájékozott a háttéralkukat illetően - agyonhallgatja, hogy a Ringier azért adta el a portfóliója nagy részét, mert erre kényszerítette a versenyhivatal és a kizárólag fideszes delegáltakból álló Médiatanács, amely ezt feltételül szabta annak érdekében, hogy engedélyezze a cég és az Axel Springer európai szinten véghezvitt egyesülését. Ahogy arról is elfeledkezett, hogy a Népszabadságot a szó szoros értelmében nem Pecina csukta be. Ő formailag "csak" felfüggesztette a lap kiadását azzal, hogy majd az új tulajdonos megvizsgálja, "érdemes-e kiadni".
Végül a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, Liszkay Gábor irányította kiadóvállalat mondta ki a végső szót, döntött úgy, hogy soha többet nem adja ki a lapot. Magyarán Pecina előkészítette a bezárást, vállalta a botrányt - nyilván jó pénzért, hiszen a vételár piaci pletykák szerint busás volt -, majd amikor a közvélemény "beárazta" a Népszabadság megszűnését, az előfizetők pedig elpártoltak a laptol (mondjuk átpártoltak például a Népszavához), akkor kiadták a közleményt, hogy tényleg annyi a 60 éves újságnak. Tegyük hozzá még azt is, hogy a munkavállalók, újságírók, szerkesztők végleges elbocsátását már nem Pecina, hanem Liszkay intézte. És Liszkayról közismert, semmi olyan nem tesz a médiapiacon, ami ne élvezné Orbán jóváhagyását.
Bayernek tehát nem a Wikipédiához kellett volna fordulnia. Nem is kellett volna messze mennie, hiszen az új tulajdonos - azaz a Mészáros-cég - Népszabadság végleges bezárásáról szóló közleményét a kormánybarát hetilap, a Demokrata is hozta. Elég csak ide kattintani. Vagy esetleg ide. Mert ezeket a közleményeket nem Pecina adta ki - ami persze nem menti az osztrák üzletembert, illetve a részesedését évekkel ezelőtt eladó MSZP-s alapítványt a felelősség alól.
Pecinát már csak azért sem, mert aki ismeri az életútját, tudja, Strache nem ok nélkül ajánlotta az álorosz nőnek a vállalkozót: korábban is előszeretettel dolgozott az oroszoknak, a Népszabadság-botrány után pedig ismét csak Orbánéknak.
Arról, hogy Orbán Viktor milyen befolyással bírt, illetve hogy Pecina akkor stróman-e vagy sem, ebből a cikkekből többet megtudhat:
Pártatlanul - Mi lesz a Népszabadsággal?
Az MSZP kiszállt a Népszabadságból, a lapkiadó élére pedig új embert ültetett az osztrák tulajdonos, Heinrich Pecina. A hirtelen változások újra felerősítették azokat a pletykákat, hogy hamarosan jobboldali kézbe kerülhet a legnagyobb példányszámú politikai napilap. A szerkesztőség bizonytalan, a munkatársak csak név nélkül vállalták a beszélgetést.
