Bayer Zsolt inkább a bonyhádi könyvtárnak adja az uniós pénzt, ami a keddi előadásáért járt volna neki

  • narancs.hu
  • 2020. február 26.

Fekete Lyuk

Viszont kiköti, milyen könyvet vásárolhat belőle a könyvtár.

Ahogy azt mi is megírtuk, kedden délután Magyarország és az EU címmel rendeztek közéleti beszélgetést Bonyhádon, ahol Bayer Zsolt a kormánypárti Magyar Nemzet újságírója fejthette ki véleményét a témában.

A dolog pikantériáját az adja, hogy Bayer előszeretettel szapulja az EU-t, nevezte már „ótvar rohadványnak”, néhány hónappal ezelőtt pedig Magyarország EU-ból való kilépéséről elmélkedett. Ennek ellenére Bonyhádon éppen az EU pénzéből oszthatta meg gondolatait, hiszen a beszélgetés finanszírozója az Európai Unió Európa Szociális Alap volt.

A hírre Bayer Bádog nevű blogján reagált, írja a 24.hu. "Lebuktam..." című bejegyzésében a budapesti színházakkal vont párhuzamot, miszerint "a budapesti színházak zöme kormánypénzből gyalázza a kormányt, de hát az a demokrácia, ellenben azzal, ha valaki uniós pénzből gyalázza az uniót."

Majd hozzátette, biztosan akad az EU-ban rajta kívül is olyan ember, aki "hozzám hasonlóan rühelli ezt az egész sóhivatalt, úgyhogy az ő pénzük például kiválóan fog hasznosulni ma este Bonyhádon. (Az angol adófizetőké különösen, hiszen ők már ki is léptek, de a pénzük még bent van.)"

Bayer show

Bayer show

 

 

Bayer azt is megosztotta, hogy nem szokott az előadásaiért tiszteletdíjat kérni, benzinpénzt is csak akkor, ha 100 kilométernél többet kell utaznia. A bonyhádi előadással kapcsolatban is ez volt a megállapodás, a szerződés szerint 20 ezer forint ütötte volna a markát, de úgy döntött, azt sem veszi fel, inkább felajánlja az összeget a bonyhádi könyvtárnak.

Viszont kiköti, hogy a felajánlott összegből csak az általa megjelölt köteteket vásárolhatják meg:

  • Roger Scruton: Anglia, egy eltűnő ideál
  • Roger Scruton: A konzervativizmus
  • Roger Scruton: A nemzetek szükségességéről
  • Roger Scruton: Futóbolondok, csalók, agitátorok (az újbaloldal gondolkodói)
  • Roger Scruton: Zöld filozófia

Még hozzá azért, hogy "a könyvtárba betérő, olvasó bonyhádiak könnyebben megérthessék, miért és hogyan csináltak a futóbolondok, a gazemberek és a függetlenobjektívek pöcegödröt az Európai Unio nevű szép álomból."

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.