Bencsik: „Az elhalt aljnövényzet okozta a tűzvészt Ausztráliában”

  • narancs.hu
  • 2020. január 8.

Fekete Lyuk

Tuladonképpen a zöldek tehetnek mindenről. Na meg Karácsony Gergely.

„Lapzártakor még nem lángoltak a budapesti erdők, a nagykörúti bozótos sem parázslott, és úgy nézett ki, hogy az elkövetkező napokban sem kell számolni plusz negyvenfokos hőséggel” – írja Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője vezércikkében, amit a 24.hu szemlézett.

Bencsik párhuzamot von Karácsony Gergely által kikiáltott, fideszesek által csak „üres retorikai fogásnak” minősített klímavészhelyzet, valamint az ausztráliai tűzvész között. Hozzáteszi, a józan ausztrálok közül egyre többen mondják, hogy a katasztrófában nagy szerepe van a Karácsony-féle klímaharcos zöldeknek.

„A meleget ugyan nem a zöldek csinálták, azonban az, hogy hosszú évek kitartó munkájával elérték, hogy a nyaranta mindig rendkívül forró, középső területein pokoli sivataggal megvert Ausztrália erdeit és bozótosainak alját az elhalt növényzettől még véletlenül se tisztogassa az ember, mert annak olyan természetesnek kell lenni, ahogy azt a Jóisten rosszkedvében megteremtette, az ő bűnük” – fogalmaz.

Úgy véli, hogy a roppant gyúlékony massza, ami felhalmozódott az ausztrál erdők tövében, felér egy pokolgép erejével.

„Az ausztrálok bizonyára elgondolkodnak majd azon, hogy kell-e mindenben a hülyeségig szektás zöldmozgalmárokra hallgatni, vagy esetleg megkockáztathatják a józan ész rehabilitálását” – írja Bencsik András. A Demokrata főszerkesztője igazi vészhelyzetnek nem a klíma változását tartja, hanem azt, ha most vasárnap lennének a választások, és a Fidesz-KDNP-t legyőzné az egyesült ellenzék.

Ezt az „csak a bozótos ég”-szerű dumát már hallhattuk korábban, csak akkor Kósa Lajos fejtette ki véleményét, és az Amazonas-medencében lejátszódó katasztrófa volt a téma. De ez legalább egy elképzelés, ugyanis Schmidt Mária a klímaválsággal kapcsolatos „szavakat sem érti”. Bencsikéhez hasonlóan szokatlan álláspont a Ferencz Orsolya űrügyi miniszteri biztosé is, aki tulajdonképpen a Föld állapotáért a fiatalokat teszi felelőssé.

Az űrkutatásért felelős miniszteri biztos lényegében a fiatalokat hibáztatja a Föld állapotáért

Ez is egy álláspont. Szerencsére Ferencz Orsolyának van elképzelése a klímaváltozással kapcsolatban, nem úgy, mint Schmidt Máriának, aki „még a szavakat sem érti". Az űrkutatásért felelős miniszteri biztos szerint a „boomer-generációt (tehát a 1946 - 64 között született személyek csoportját - a szerk.) divatos hibáztatni".

Ne felejtsük el azt sem, hogy Bencsik egyszer már elkápráztatott minket katasztrófa- és tűzvédelmi ismereteivel, amikor egy focilabdán próbálta meg szemléltetni az amazonasi tűzvész méretét.

A legkeményebb propagandisták is lefagytak, amikor Bencsik András egy labdán mutatta meg, miért nem akkora gond az Amazonas-tűz

Sajtótörténet! Nem nagyon jutunk szóhoz mi sem, most hogy megnéztük Bencsik András parádés labdamutatványát, amint megmutatta ország-világnak, miért nem akkora gond az Amazonas-tűz. Check out this video on Streamable using your phone, tablet or desktop.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.