„Az első filmemnél, miután befejeztem a legelső jelenetemet, a stáb egyik férfi tagja odajött hozzám, és megkérdezte, hogy tudom-e, miért véreznek a nők. Amikor kissé összezavarodva ránéztem, megválaszolta: Azért, mert gonoszak.”
Amma Asante, a Belle rendezője meséli ezt a Guardian nagyon erős összeállításában, amelyben a filmszakma női alkotóit kérdezik arról, hogy tapasztaltak-e már szexizmust a munkájuk során.
Gyakorlatilag minden megszólaló határozott igennel felel, és a cikkben távolról sem csupán olyan hétköznapi tahóságokról mesélnek, mint mondjuk egy illetlen beszólás, hanem a legsötétebb, a nemek közti egyenlőség eszméjét nyíltan tagadó tényekről is.
Lexi Alexander (A Megtorló – Háborús övezet) rendező például elmeséli, hogy egy bokszolós filmnél a producerek ragaszkodtak a férfi rendezőhöz (miközben Alexander küzdősportbajnok volt fiatal korában), máskor pedig a tervezett film férfi sztárja nem volt hajlandó olyan produkcióba szerződni, ahol a rendező nőnemű, így a producerek végül mégsem neki adták az egyébként neki szánt munkát.
| ||
Emma Watson színésznő (Hermione a Harry Potter-sorozatból, aki az ENSZ jószolgálati nagykövete is) pedig kiemeli: életében 17 férfi és csupán 2 női rendezővel volt szerencséje együtt dolgozni, míg a producerek között ez az arány 13:1 volt.
Agnes Godard operatőr (Kínzó mindennapok, Az új Éva) pedig arra mutat rá, hogy bár a nők helyzete a filmiparban valamennyit javult az elmúlt évtizedek során, bizonyos büdzsé fölött ma sem szerződtetnek a filmekbe női operatőrt.
A teljes összeállítás színészek, rendezők és operatőrök megszólalásaival itt olvasható.
De vajon mit mesélnének a magyar kolléganők?
