Senki ne aggódjon, L. Simon László lojalitását az állampárt ideológiája felé egyáltalán nem csorbította meg az, hogy a szélsőjobbos Mi Hazánk épp egy általa is támogatott homofóbtörvény értelmezési vitja miatt rúgatta ki a Magyar Nemzeti Múzeum éléről: a férfi vendégcikket írt a kormánypárti Mandinernek, ahol a Semmelweis című filmet kritizálta meg. Ahogy a 444 kiszúrta, L. Simon olyan elánnal kezdte el támadni a történelmi film kapcsán a cancel culture-t, a woke-ot és kommunistázott, mintha abban reménykedne, megint kap valami finom állami pozíciót.
Már a szöveg kezdeténél kiderül, hogy itt nem is annyira a filmről lesz szó:
„Napjaink woke és cancel culture őrületében egyre több olyan kísérlettel szembesülünk, amely át akarja írni a történelmet. S ez a szándék elválaszthatatlan attól a jól megfogható identitásromboló politikai céltól, hogy megfosszanak bennünket a hőseinktől. A deheroizálás nem új keletű dolog, az európai kultúra hanyatlásának jól kitapintható jele, s egyértelműen a kommunista, marxista, neomarxista politikai narratívák sajátja.”
Később sem áll le, hiszen előkerül a neomarxizmus, a diktatúrákban jelentőséget vesztett vagy lecserélni vágyott hősök, és persze az, hogy fontos lenne, hogy megforduljon az a tendencia, „ami az ötvenes évek eleje óta jellemzi a magyar hősök és hősiesség ábrázolását szinte valamennyi művészeti ágban, s meg tudjuk-e ezt tenni a fölösleges pátosz és a giccs visszatérése nélkül.”
