L. Simon László filmkritikában ostorozta a cancel culture-t

  • narancs.hu
  • 2024. január 4.

Fekete Lyuk

Nem, nem a kormány ellenvéleményekkel való viszonyát kritizálta.

Senki ne aggódjon, L. Simon László lojalitását az állampárt ideológiája felé egyáltalán nem csorbította meg az, hogy a szélsőjobbos Mi Hazánk épp egy általa is támogatott homofóbtörvény értelmezési vitja miatt rúgatta ki a Magyar Nemzeti Múzeum éléről: a férfi vendégcikket írt a kormánypárti Mandinernek, ahol a Semmelweis című filmet kritizálta meg. Ahogy a 444 kiszúrta, L. Simon olyan elánnal kezdte el támadni a történelmi film kapcsán a cancel culture-t, a woke-ot és kommunistázott, mintha abban reménykedne, megint kap valami finom állami pozíciót.

Már a szöveg kezdeténél kiderül, hogy itt nem is annyira a filmről lesz szó:

„Napjaink woke és cancel culture őrületében egyre több olyan kísérlettel szembesülünk, amely át akarja írni a történelmet. S ez a szándék elválaszthatatlan attól a jól megfogható identitásromboló politikai céltól, hogy megfosszanak bennünket a hőseinktől. A deheroizálás nem új keletű dolog, az európai kultúra hanyatlásának jól kitapintható jele, s egy­értelműen a kommunista, marxista, neomarxista politikai narratívák sajátja.”

Később sem áll le, hiszen előkerül a neomarxizmus, a diktatúrákban jelentőséget vesztett vagy lecserélni vágyott hősök, és persze az, hogy fontos lenne, hogy megforduljon az a tendencia, „ami az ötvenes évek eleje óta jellemzi a magyar hősök és hősiesség ábrázolását szinte valamennyi művészeti ágban, s meg tudjuk-e ezt tenni a fölösleges pátosz és a giccs visszatérése nélkül.”

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.