L. Simon László filmkritikában ostorozta a cancel culture-t

  • narancs.hu
  • 2024. január 4.

Fekete Lyuk

Nem, nem a kormány ellenvéleményekkel való viszonyát kritizálta.

Senki ne aggódjon, L. Simon László lojalitását az állampárt ideológiája felé egyáltalán nem csorbította meg az, hogy a szélsőjobbos Mi Hazánk épp egy általa is támogatott homofóbtörvény értelmezési vitja miatt rúgatta ki a Magyar Nemzeti Múzeum éléről: a férfi vendégcikket írt a kormánypárti Mandinernek, ahol a Semmelweis című filmet kritizálta meg. Ahogy a 444 kiszúrta, L. Simon olyan elánnal kezdte el támadni a történelmi film kapcsán a cancel culture-t, a woke-ot és kommunistázott, mintha abban reménykedne, megint kap valami finom állami pozíciót.

Már a szöveg kezdeténél kiderül, hogy itt nem is annyira a filmről lesz szó:

„Napjaink woke és cancel culture őrületében egyre több olyan kísérlettel szembesülünk, amely át akarja írni a történelmet. S ez a szándék elválaszthatatlan attól a jól megfogható identitásromboló politikai céltól, hogy megfosszanak bennünket a hőseinktől. A deheroizálás nem új keletű dolog, az európai kultúra hanyatlásának jól kitapintható jele, s egy­értelműen a kommunista, marxista, neomarxista politikai narratívák sajátja.”

Később sem áll le, hiszen előkerül a neomarxizmus, a diktatúrákban jelentőséget vesztett vagy lecserélni vágyott hősök, és persze az, hogy fontos lenne, hogy megforduljon az a tendencia, „ami az ötvenes évek eleje óta jellemzi a magyar hősök és hősiesség ábrázolását szinte valamennyi művészeti ágban, s meg tudjuk-e ezt tenni a fölösleges pátosz és a giccs visszatérése nélkül.”

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.