Meghátrált és helyreigazítást közölt Sára főispán

  • narancs.hu
  • 2023. május 27.

Fekete Lyuk

Valótlanul állította, hogy a józsefvárosi óvodákban hónapok óta LMBTQ-propagandát folytatnak.

Sára Botond, a budapesti Józsefváros korábbi polgármestere, már kormánymegbízott korában azt állította a Facebookon, hogy a józsefvárosi óvodákban LMBTQ-propaganda zajlik. A bejegyzés miatt Pikó András (Momentum), Józsefváros jelenlegi polgármestere pert indított Sára ellen az önkormányzat nevében.

Pikó András utóbb azt írta, ezzel a rágalommal Sára az óvodai dolgozók becsületét sértette meg. 

„A józsefvárosi óvodákból kitiltottuk az oda még a fideszes időkben beplántált politikát, nincsenek szülőkkel aláíratott politikai nyilatkozatok és gyerekek között Télapóként ólálkodó fideszes önkormányzati képviselők, van viszont bűvészovi, angol élménypedagógia, minden nap friss gyümölcs és zöldség, sorra felújított épületek, olyan óvodai program, melyről beszámol a világsajtó, és amelyet több rangos nemzetközi díjjal tüntettek ki” – írta a polgármester.

Pikó András május 17-én arról számolt be, hogy a pert jogerősen megnyerték, és a bíróság a kifogásolt bejegyzés törlésére szólította fel, valamint helyreigazítás közzétételére kötelezte Sára Botond főispánt.

Sára ezt meg is tette, de a közleményt kommentálta, hivatkozva a józsefvárosi esélyegyenlőségi programra. Szerinte megalapozottan aggódott amiatt, hogy a városrészben LMBTQ-propaganda folyhat, ezért ezt az ügyet nem hagyja annyiban.

Mivel ez a szöveg nem felelt meg a bíróság ítéletének, Pikó András kilátásba helyezte, hogy ismét pert indít Sára Botonddal szemben. A főispán végül – ahogy a 24.hu írja – szombaton hajnali négy körül közzé tette a bíróság által megfogalmazott helyreigazítást, most már kommentár nélkül.

A poszthoz most Jámbor András (Párbeszéd–Zöldek, Szikra), Józsefváros és Ferencváros országgyűlési képviselője fűzött megjegyzést, kommentben. Ebből többek közt kiderül, hogy tegeződnek Sára Botonddal: „Megsértetted Józsefvárost és a józsefvárosi óvodák dolgozóit. Kimondta a bíróság, a kötelezően kirakandó szöveget pedig szombat hajnali 4-kor rakod ki, majd ráposztolsz 6 posztot, hogy minél kevesebb ember lássa. Ebből 2 következtetést vonhatunk le: 1. Szégyelled a tetted és nem akarod, hogy lássák, mit tettél, megpróbálod az igazságtól megfosztani az embereket, nem vállalod a tettedet és következményeit. 2. Főispánként, a közigazgatási rendszer egyik fejeként próbálod kijátszani a jogrendszert. Szerintem már csak ezért is járna a lemondás. Mindenesetre jöhet ide pár komment, hogy minél több ember lássa, mit tettél, és hogyan kezeled ezt.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.