Az 1956-os forradalmi eseményekről rendezett konferenciát Schmidt Mária alapítványa, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK), és a rendezvényen természetesen felszólt Schmidt Mária is, aki sok emlékezetes pillanattal örvendeztette meg az ünneplőket és emlékezőket a tavalyi 1956-os emlékévben. Az események kormánybiztosa fancy, trendi, szexi rendezvényeket és alkotásokat akart, ezért megszületett a halszagú Magyarországról szóló 50 milliós dal, nagyon sok pénz ment el teljesen felesleges eseményekre, és közben a történelmet is megpróbálta meghamisítani a Terror Háza főigazgatója.
|
A mai rendezvényen az MTI tudósítása szerint szintén 1956-ról beszélt, és egyebek mellett párhuzamot vont 1848 és 1956 eseményei között: szerinte mindkét forradalom jelentőségét az adja, hogy függetlenségi háborúvá, fegyveres szabadságharccá szélesedett. Schmidt azt mondta, hogy a hatvanadik évforduló megemlékezéseinek középpontjába „a pesti srácokat és lányokat” állították, hogy a ma szabadság- és hazaszerető embere magára ismerhessen bennük. Ez szerinte szembement a kizárólagos értelmezés jogát magának vindikáló „ballib értelmiséggel”, amely szerint a forradalmat előkészítő és vezető kommunista funkcionáriusok az igazi hősök.
Schmidt megint előjött azzal, amiről már egy tavalyi Heti Válasz-interjúban is beszélt, vagyis hogy szerinte Nagy Imre nem volt hős. Azt mondta ugyanis, hogy belügy- és begyűjtési miniszterként Nagy Imrének is személyes felelőssége volt a szabadságot korlátozó intézkedések meghozatalában, végrehajtásában. „Ő csak kullogott az események után, amelyeket nem vezetett senki, mert 1956 a magyar emberek közös spontán vállalkozása volt, és ennek során nemzetté vált a nép” – magyarázta.
Schmidt Mária szerint nem volt szép halála, de „Nagy Imre szépen halt meg, hiszen abban a történelmi pillanatban nem tagadta meg a hazáját, nem tagadta meg a forradalmat, illetve a szabadságharcot, mindvégig kiállt mellettük, ezért van ott a helye a hősök között. Azt majd a magyar nemzeti emlékezet eldönti, hogy ezért a kiállásáért cserébe elfelejti-e neki mindazt, amit vezető kommunista politikusként a nemzet ellen elkövetett” – mondta a NER egyik emblematikus figurája.