Schmidt Máriának „Sztálin elvtárs tanítása” jut eszébe Manfred Weberről

  • narancs.hu
  • 2019. március 28.

Fekete Lyuk

Csak tiszta forrásból.

Manfred Weber tegnap arról beszélt, hogy napirendre kellene vennie az Európai Tanácsnak az alapszerződés hetes cikke szerinti, Lengyelországgal és Magyarországgal szembeni eljárások kérdését, amire sem Orbán, sem a Fidesz még nem reagált, nem így Schmidt Mária, aki mai blogbejegyzésében elsősorban Webert találta meg.

„Ez a Manfred Weber egyszerre csak kidugta a fejét a takarásból, hogy mindjárt Magyarország ellen forduljon. Ellenünk szavazott a Sargentini-jelentés vitájában. Ő maga fogalmazott úgy, hogy Magyarország ellen szavazott, ezzel is mutatva, mi az a politikusi minőség, amit képvisel. És ez csak a kezdet volt. Kisvártatva szorgalmazni kezdte, hogy zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból” – írja a Terror Háza igazgatója, számos emlékév kormánybiztosa stb., sőt azon is eltűnődik, hogy „mit is keres a Néppártban a Fidesz akkor, amikor

a Néppárt már rég kizárta önmagát önmagából,

ezért az a valami, ami maradt belőle, annyira érdektelen és jellegtelen, hogy a múlt heti cirkusz nélkül senki emberfiának nem tűnt volna fel, hogy ilyen képződmény egyáltalán létezik”.

Noha Schmidt vélhetően Weber tegnapi megnyilvánulása miatt ragadott tollat, természetesen nem feledkezik korábbi dolgairól sem. „Weber hirtelen kijött az altatásból és feltételeket kezdett szabni Orbán Viktornak. Felsorolta, miket kell teljesítenie ahhoz, hogy a Néppártban maradhasson. (De most tényleg, minek?)

A feltételeket elolvasva ledöbbentem, és Sztálin elvtárs tanítására gondoltam,

aki azt mondta: mindig van lejjebb. De ennyire?  ̶  kérdezem én” – írja Schmidt, majd Weber feltételeinek részletezése után jut arra, hogy kioktatassa a németeket.

„A németeknek teljesen elgurult a gyógyszerük? Mégis mit gondolnak magukról? Védelmi képességük nincs, ezért biztonságot nem képesek az Uniónak nyújtani. A kiszámíthatóságról és a megállapodások betartatásáról nem tudnak, vagy nem akarnak gondoskodni. Szoft politikájuk nincs.

Önzésük és filléreskedésük rég felzabálta az Európai Unió minden magasztos eszméjét.

A geopolitikát nem értik, stratégiai gondolkodásuk megszűnt. Görögországról és a Balkánról kiszorultak. Olaszországot kioktatják, mert szóba áll Kínával, hogy másnap a német kancellár, a francia elnök és a kivételesen józannak tűnő Juncker ott feszítsenek a kínai elnök mellett, zsíros üzleteket remélve! A Merkel ̶ Putyin-paktum az irántuk táplált bizalom maradékát is felélte a térségünkben. Az USA-val eljegesedett a viszony. Nem kéne elkezdeni gondolkozni, ha még van arrafelé valaki a Rajna mentén, aki tud?” – elmélkedik, hogy végül arra jusson, hogy reményei szerint „ebből a Weberből nem lesz semmi”.

Amúgy az időzítés csimborasszójának is mondhatnánk Schmidt bejegyzését, hiszen amint azt a 444.hu kiszúrta, épp ma – a poszt megjelenésével egyidőben – adta hírül Gulyás Gergely a Facebookon, hogy a CSU tartományi képviselőit fogadta.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.