A valamikor szebb napokat megélt - a rendszerváltás idején igen progresszív szerepet játszó, a minőségi könyvkiadásban egykor komoly eredményeket elérő - kormányzati think-tank, a Századvég Alapítvány a következő poszttal rukkolt elő kedden a Facebookon: "miközben Soros hívei (...) a vírusjárvány miatti nehézségekben ócsárolják a magyar kormány foglalkoztatáspolitikáját, a jobboldal éppen ezért is, bölcsen, következetesen elutasítja a forradalmi változásokat".
Ezzel a szöveggel azt a kormánypárti hírportálon megjelent elemzést reklámozták, ami szinte mindent összehord az elmúlt száz évből annak bizonyítására, hogy "Soros-hívei", a parlamenti ellenzék a magyar történelem leggonoszabb figurái közé tartoznak.
A dadaista, elég zavaros elemzésnek szinte minden szava aranyat ér, de érdemes ezt a részt külön kiemelni, mert ebben a mondatban sűrűsődik a lényeg: "a nemzetellenes karakterű, 2004-ben a határon túli magyarokkal szembeforduló baloldal 2010 után egyre erősödő agressziója és radikalizmusa részben elkeseredettségből is táplálkozott, valamint abból, hogy a kádári gyökerű oldal a polgári értékek elvetésével és a társadalmi többség józanságával szemben, száz évvel korábbi 'eleihez' (Kun Béla, Károlyi Mihály vagy Jászi Oszkár) visszatalálva egyre inkább a fizikai erőszakban, a rendzavaró, visszaélésszerű megoldásokban kereste magának a kiutat".
De az elemzés szerint nemcsak az ellenzék mögött állnak Soros emberei, Soros emberei mögött pedig Soros, hanem Soros mögött is áll valaki. "A politikai normákkal való szembefordulás igazi szellemi atyja a tengerentúlon Saul Alinsky (1909–1972) aktivista főideológus" - rántja le leplet az összeesküvés mögötti összeesküvésről, annak "igazi kiagyalójáról" a Századvég.
Alinsky egyébként egy amerikai politikai aktivista volt, aki 1971-ben kiadott egy könyvet arról, hogyan kell az aktivistáknak, a különféle elnyomott, a fősodorba nem tartozó szervezeteknek, mozgalmaknak fellépniük, szervezkedniükr ahhoz, hogy sikeresebbek legyenek. Tavaly írt róla a Mérce is, a nyíltan baloldali oldal szerint Alinsky kötete "jellegében és stílusában kicsit emlékeztet a manapság divatos "hogyan legyek sikeres az üzletben" könyvekre, amennyiben konkrét célokhoz vezető utat, kommunikációs stratégiákat, gyakorlati tanácsokat sorjáz, széles tömegek számára emészthető formában". Amúgy Alinksy nem volt marxista, bár híve volt a radikális mozgalmi megoldásoknak, azt vallotta, ha a célok egy részét sikerült elérni, érdemes mindenképpen kompromisszumot kötni. Az amerikai polgárjogi mozgalmak idején a könyvet sokan forgatták, sokan idézték is, ám idővel kikopott a köztudatból.
A Századvég viszont egy igazi, sötétben bujkáló forradalmárként mutatja be az 1972-ben elhunyt Alinskyt, majd összeköti a magyar radikálisok, kommunisták nézeteivel, de belekeveri a kádári "örökséget", a migrációt, Sorost, befigyel az "új SZDSZ", a Momentum, a hazai szélsőjobb "pogányai", akik csak azért kapaszkodnak Alinskyba, mert sikertelenek a nyugodt, konzervatív, a törvényeket tisztelő Fidesszel szemben. Egyébként az az egyik fő problémája a kormányzati think tanknek, hogy fel merészelték vetni a baloldalon újra a feltétel nélküli alapjövedelemet, míg a Fidesz a válság idején is ragaszkodik a munkalapú társadalom elvéhez. Szerintük az ellenzék felvetése túl forradalmi.
Ám egy ponton az ív megtörik, és a Századvég magyarázkodni kezd. Hiszen nem hagyhatta ki a kormánypárt történetéből a 2006 és 2010 közötti időszakot, amikor a Fidesz is alkalmazta az Alisnky által pártolt polgári elégedetlenség eszközét. Íme a magyarázat: "a Fidesz például 2007 elején egy félórás kordonbontás keretében élt a polgári engedetlenség eszközével".
(Nyitókép: a pokol ábrázolása a South Park című rajzfilmben.)
