Nehezen emésztette meg Szikszai Péter, a Magyar Idők publicistája azt, hogy épp három fideszes polgármester fúrta meg a Mádl Ferenc utat Budán (és maradt a Hegyalja út). Szerinte ez hiba volt – és akkor még finoman fogalmaztunk! De idézzük őt!
„Tehát két kétharmados Fidesz-győzelem után az SZDSZ-es Göncz Árpádról, akinek megítélése finoman szólva is ambivalens, minden gátlás nélkül el fognak nevezni egy területet. Nem lesz ellene petíció, éhségsztrájk, utcai önfelgyújtás vagy zavargás. A polgári Magyarország köztársasági elnöke azonban nem érdemel meg egy utat.”
És ez – állapítja meg Szikszai – fideszes polgármestereknek köszönhető. Ami pedig innen jön, az már-már történelem. „Három fideszes, aki úgy értékeli magát, hogy beköthette volna Mádl tanár úr cipőfűzőjét. Három fideszes, akiket a Mádl Ferenc-i polgári gondolat inkább tett polgármesterré, mint a várospolitikusi tehetségük. Mert Hoffmann Tamást eddig nem a polgári értékrend alapítóatyjaként ismertük, Nagy Gábor Tamást se láttuk héroszként küzdeni a jobboldal ügyeiért, Pokorni Zoltánról pedig tudjuk, hogy taposóakna volt a jele az óvodában.” A vége pedig egészen drámai lett: „Mádl Ferenc köztársasági elnök odaát is tűri, ha a szocik gyalázzák, de azt, hogy néhány szűk látókörű voksfetisiszta jobboldali polgármester hőzöng ellene, az már őt is biztos elgondolkodtatja.”
Nos, ha ilyen szórakoztató cikkeket olvas az ember, akkor már-már hajlamos azt gondolni: mégiscsak volt értelme létrehozni ezt az új pártlapot. Kíváncsian várjuk a folytatást!
