Szüret extra: Reviczkyt az ingyenparkolás csábította a Nemzetibe

  • narancs.hu
  • 2014. augusztus 26.

Fekete Lyuk

Művészi fejlődés, szakmai kihívások meg ilyenek? Ugyan!

Reviczky Gábor, a Nemzeti Színház színésze egy hete a Tények Este vendége volt. A Kossuth-díjas színész Andor Éva buzgó dráma- és karakterértelmezéseit követően hosszan beszélt új szerepeiről, ám a közel 25 perces interjú vége felé (a 16. perc után) az is kiderült, miért választotta a Nemzetit, mikor már 33 éve volt a Vígszínház hűséges tagja.

false

Az ok egészen prózai, ha nem lenne egy csöpp szívünk sem, akár bántóan banálisnak is neveznénk, ugyanis Reviczky, úgy tűnik, főként a Vígszínház és a Pesti Színház környékén felmerülő parkolási költségek miatt mondott igent Vidnyánszkynak. A Nemzetiben ugyanis saját parkolója (is) van! Na, jó, meg persze az is kiderült, „ha az embert nagyon hívják, akkor bizony menni kell”.

A színész Ráckevén lakik, ami 50 km-re van a Vígszínháztól. „Állandóan fizetni a parkolásért… 22-es csapdája az egész ügy, mert az egy napra jutó jövedelmem elköltődött parkolási díjra és büfére. Én a fizetésemet parkolásra, üzemanyagra és büfére költöttem. Ez nonszensz. Hogy lehet egy színésznek 630 forintot parkolásra fizetni a Pesti Színházban, ha dolgozik? Soha senki nem volt hajlandó ezt megoldani.”

Hogy volt-e esetleg más oka, hogy e komoly döntésre szánja el magát, mondjuk művészi jellegű, vagy bármi, ami a Vígszínházban ne tetszett volna, arra Reviczky szintén csak egyszerűen tudott válaszolni: „semmi más baj nem volt, nagyszerű szerepeket játszottam.”

De ne feledjük: a Nemzeti közelebb van Ráckevéhez, és szívünk minden melegével reméljük, hogy a büfé is olcsóbb.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.