Tiszta elmebaj, ahogy a Fidesz megmagyarázza az 5,7 milliárd forintos sorosozást

  • narancs.hu
  • 2017. július 3.

Fekete Lyuk

Itt a Fidesz közleménye az új plakátkampányról: szerintük „tájékoztatás” folyik.

Délben a kormánypárt ezt a közleményt adta ki: „Ahogy azt várni lehetett, Soros emberei végzik a dolgukat, és amikor a kormányzati tájékoztató kampányt támadják, akkor valójában gazdájukat, Soros Györgyöt védik.

A Fidesz–KDNP egyetért azzal, hogy fel kell hívni a figyelmet a Soros-terv veszélyeire.

Soros György a világ legbefolyásosabb milliárdosa, aki azon dolgozik, hogy migránsokkal árassza el Európát, lebontsa a határokat és kiiktassa a magyar határvédelmet. Ehhez felhasználja Brüsszelt, a Soros-szervezeteket és a magyar baloldalt is, akik – ahogy az most is látszik – azonnal rohannak, ha Soros érdekeiről van szó.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.