A kislány valóban írt és választ is kapott Francis Church szerkesztőtől, aki még látta az amerikai polgárháború szörnyűségeit és az azt követő kiábrándulás és pesszimizmus évtizedeit. Ám optimista és idealista emberként felülemelkedett az alkalmon és válaszában a reményről, a bizakodásról és a hitről írt, arról, hogy még nehéz körülmények között is bízni kell abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Az írás mind a mai napig az angol nyelvű sajtó legtöbbet idézett szerkesztőségi cikke, a „Yes, Virginia, there is a Santa Claus” pedig az amerikai folklór részévé vált, amely tükrözi az amerikaiak eredendő optimizmusát, bizakodását, hogy előbb vagy utóbb képesek lesznek úrrá lenni nehézségeiken.
Egy ilyen szerkesztőségi üzenetre nekünk is nagy szükségünk lenne, hiszen lassan egy évtizede nem sok sikerélmény jutott osztályrészünkül. Általános a levertség, a pesszimizmus, a lakosság nagy többsége szerint a dolgok rossz irányba mennek és a jövő rosszabb lesz, mint a mai nap. Az elmúlt másfél év gazdaságpolitikai ámokfutása nagyon sok kárt okozott, közvetlen közelbe hozva a gazdasági összeomlás, az államcsőd veszélyét.
Ennek azonban nem kéne így lennie. Természetesen el kell fogadni, hogy a világban válság van, és azt is, hogy ez a válság egyhamar nem fog elmúlni. Azt is tudomásul kell venni, hogy Magyarország – a korábbi évek politikai és gazdasági mulasztásai miatt - sok más országnál jobban megszenvedi ezt a válságot. Másfelől viszont – és ez nem csak szerencse – Magyarország sok más országnál mégis csak jobb helyzetben van, kevesebb veszteség érte, jobbak az esélyei arra, hogy kilábaljon a válságból; gondoljunk akár csak Izlandra, Írországra, Görögországra, Portugáliára.
Nem mi vagyunk a világ legszerencsétlenebb országa, rajtunk múlik, hogy a válság ellenére képesek vagyunk-e javítani a helyzetünkön. Ehhez józan észre, becsületes szembenézésre és kemény munkára van szükség. És bizakodásra, amiből nekünk nem sok jutott.
Yes, Virginia, there is hope, there is a Santa Claus.
