Felcsuti Péter

Amikor a politikus a piacot ostorozza

Felcsuti Péter

Xerxes, ókori perzsa uralkodóról jegyezte fel az utókor, hogy amikor egy alkalommal a viharos tenger miatt nem tudott hajóra szállni, dühében parancsot adott katonáinak, hogy korbácsolják meg a tengert. Arról már nem szól a fáma, hogy vajon a tenger lecsendesett-e, ám Xerxes azóta az arrogáns, saját határait nem ismerő ember (vezető) jelképévé vált.

A történetírás sok szép példáját jegyezte fel a xerxes-i arroganciának. Legújabban a politikusok ostorozzák a piacot, ha az nem a saját szájuk íze szerint viselkedik. Mindez nem csupán arroganciáról tanuskodik, de a piac működésének tökéletes félreértéséről is. A politikusok, a média és nyomukban a közvélemény hajlamos a piacot „antropomorfizálni” azaz úgy képzelni el, mintha az egy, legfeljebb néhány ember lenne, akik időről időre összebeszélve adnak, vesznek, spekulálnak nem törődve a következményekkel, amivel tevékenységük az adós számára jár.

 

Ám a piac nem egy ember, nem is néhány, hanem egy komplex rendszer a maga logikájával és egyébként nagyon nehezen modellezhető működési szabályaival. Logikájának talán legfontosabb eleme a kockázat és a hozam kettősének optimalizálása, azaz a piac szereplői adott kockázat mellett a lehető legnagyobb hozamot szeretnék elérni, vagy adott hozam mellett a lehető legkisebb kockázat vállalni. Ez  egyébként már önmagában is fontos vízválasztó: vannak szereplők, akik az első utat követik és vannak, akik a másodikat. De bármelyiket is választják, ahhoz hogy ezt az optimalizálási feladatot percről percre el tudják végezni információra van szükségük, ami a tömegkommunikáció világában pillanatonként megújulva hihetetlen mennyiségben áll rendelkezésre. Ezek az információk nem csak a múltról és a jelenről szólnak, hanem – és ez sokkal fontosabb  az előző kettőnél – a jövőről is. A különböző befektetési stratégiákat megvalósító piaci szereplők sokasága tehát pillanatról pillanatra alakítja, változtatja nézeteit a jövőt illetően, amikben benne vannak az adós, a piac egésze és magának az érintett piaci szereplőnek a jövőbeni helyzetével kapcsolatos várakozások. Ezek a folyamatosan változó nézetek vételi és eladási döntések sokaságában jelennek meg, amelyek aztán a piaci eszközök – részvények, állampapírok, devizák – árának változását, hullámzását eredményezik.

 

Ezekben a vételi és eladási döntésekben pedig szükségképpen jelen van egy spekulációs elem, sőt jobban belegondolva az a helyzet, hogy valójában minden bizonytalan kimenetelű döntés definíciószerűen  spekulatív (a szó olasz középkori eredetije kémkedésre, nézelődésre, találgatásra utal).

 

A piaci szereplők többségének ezen túlmenően szüksége van „támaszokra”, azaz olyan megbízhatónak tartott információs forrásokra, amelyekre döntéseiket alapozhatják. Ilyenek a hitelminősítők, vagy a legnagyobb piaci szereplők befektetéselemző részlegei.

 

A piac természetesen nem tökéletes, nincs is mindíg igaza, sőt az egyes szereplők nem is mindíg etikusak (ismerjük a hitelminősítőkkel és az említett befektetéselemzői részlegekkel kapcsolatos jogos kritikákat). A piac nem is igazságos, vagy méltányos, legalábbis nem abban a hétköznapi értelemben, ahogy erről a fogalomról átlagemberként szeretünk gondolkodni. Ráadásul jövőbeni várakozásaival esetenként még segíti is a várt események bekövetkeztét (ez az, amit önbeteljesítő jóslatnak nevezünk).

 

A piac tehát nem feltétlenül szeretetre méltó, de nem is tart igényt szeretetünkre. Ám jó tudni, hogy a piaci szereplők döntéseinek összességével a piac az esetek túlnyomó többségében helyesen tükrüzi a valóságot. És ami mindennél fontosabb, független tőlünk és nekünk van szükségünk rá.

Sok választásokon győztes politikus gondolja, hogy a piac irányítására, korlátozására is felhatalmazást kapott. Ám ez súlyos tévedés, amiért az egész ország nagy árat fizethet. Egy blogger a Financial Times-ban ezt így fogalmazta meg: „Ha a politikusok nem akarják, hogy a piac bírálja őket, ne vegyenek fel hiteleket”.

 

Bármennyire is nehéz elfogadni, a politikus jól teszi, ha jóban van a piaccal, fontosnak tartja a piac jelzéseit és igyekszik a meghatározó szereplőket a saját javára hangolni. El kell fogadnia, hogy ez egy kínosan asszimmetrikus viszony, a partner többnyire hidegen racionális, igazán nem segítőkész, nem hálás, viszont rendkívül nagy károkat tud okozni.

Nem használunk azzal, ha ostorozzuk, mint egykor Xerxes a viharos tengert.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.