Felcsuti Péter

Gazdaság és lélektan 2.

Felcsuti Péter

Az előző bejegyzésben a lélektan szerepéről a gazdaságban résztvevő egyének szintjén beszéltünk. A viselkedési közgazdaságtan két másik képviselője, a Nobel-díjas George Akerlof és ugyancsak illusztris szerzőtársa Robert Shiller nagysikerű könyvükben (Animal Spirits, avagy a lelki tényezők szerepe a gazdaságban és a globális kapitalizmusban) azt állítják, hogy a gazdaság különböző ciklusainak - a fellendülések és összeomlások – megértéséhez szükség van a lélektani tényezők vizsgálatára.

Ezeket a lelki tényezőket Keynes után animal spirit-nek nevezik, és azt kutatják, ahogy azok az egész társadalomban, illetve a gazdaságban hullámzanak, azaz felerősödnek vagy gyengülnek. (Az ’animal spirit’ kifejezésben - a várakozásokkal ellentétben - az ’animal’ jelző nem az angol ’állati’ szónak felel meg, gyökere az ’anima’, azaz ’lélek’ szóban keresendő.)Ilyen animal spirit a bizalom, a méltányosság, a rosszhiszeműség, a korrupció, a monetáris illúzió és a történetek.

A felsorolt hat tényező közül emeljünk ki kettőt a bizalmat és a történeteket.

Ha az emberek optimisták, szívesen vállalkoznak, és amikor mindenki szívesen vállalkozik, meg is növekszik a valószínűsége annak, hogy sok vállalkozás sikeres lesz. Akerlof és Shiller ezt így fogalmazza meg: „Jó időkben az emberek bíznak. Döntéseiket spontán módon hozzák meg. Ösztönösen érzik, hogy sikeresek lesznek: félredobják kételyeiket gyanakvásukat. Amíg az emberek bíznak, szertelenségeik sem lesznek feltűnőek.”

Ám „ha a bizalom eltűnik, a dagály visszahúzódik. És a döntések a maguk meztelen mivoltukban állnak előttünk.” Ilyenkor aztán kevés vállalkozás indul útjára és még annál is sokkal kevesebb lesz sikeres.

Furcsa paradoxona tehát az emberi társadalmaknak, illetve gazdaságoknak hogy a bizalom, az optimizmus könnyen túlszalad a realitásokon,  akár irracionális „eufóriába” is átcsaphat. Így alakulnak ki a tőzsdei buborékok, sőt mániák, amikből nem keveset jegyzett fel a történelem. Az ilyen túlhajtott optimizmus aztán mint a részeg ember esetében a kijózanodásba és azt követő katzenjammerba torkollik. A gazdaság szereplői ilyenkor hosszú időre elveszítik bizalmukat és következésképpen vállalkozó kedvüket is, a gazdaság pedig recesszióba süllyed.

Sokan gondolják azt, hogy az emberi társadalmakat mindössze két érzés a mohóság (greed) és a félelem (fear), illetve ezek váltakozása igazgatja.

Nagyon izgalmas animal spirit, az amit Akerlof és Shiller „történeteknek” nevez. Szociálpszichológusokra hivatkozva állítják, hogy „az emberi elme.....történetekkel operálva gondolkodik, amelyeknek belső logikája és dinamikája van. ...az emberi motivációk jelentős része abból fakad, ahogy életünk történetét megéljük....Ugyanez vonatkozik hitünkre, amelyet a nemzetbe, egy vállalatba.....vetünk. A nagy vezetők elsősorban történetek kitalálói.”

A történetek, ha megragadják egy társadalom, egy kisebb – akár vállalati -  közösség fantáziáját, hallatlan erővel képesek a közösség tagjainak mozgósítására a közös cél érdekében. Ám a történetek – bármennyire is fontosak – csak kiegészíthetik, támogathatják, de nem helyettesíthetik a jó stratégiai döntéseket, a jó végrehajtást. E tézis igazolására a szerzők az 1970-80-as évek Mexikóját hozzák fel példaként, amikor a lakosságnak a gazdaság fellendülésébe vetett hite – a karizmatikus elnök, López Portillo vezetését követve – szárnyalni kezdett, majd később összeomlott.

Folytatás következik.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.