Tipikus doksinak indul: szépen öltözött emberek beszélnek a kamerába, közben archív felvételeket mutogatnak az amerikai történelemből, de két perc sem kell, és már érezni, hogy ez most komolyabb. Van tét: a szembenézés.
A tömeges bebörtönzésről szól ez a száz perc, áll a Netflix ismertetőjében, de ennél aligha lehetne általánosabban megfogalmazni, mit is nézünk. Persze, egyfelől elmondják, milyen aljas és undorító politikai és gazdasági okok vannak amögött, hogy az Egyesült Államokban tömegével küldték a színes bőrűeket a börtönökbe, olykor mondvacsinált indokok alapján is.
Egy fekete férfi sétál az utcán, hátulról elkezdik rugdosni, leesik a kalapja, de menne tovább, próbálja minél jobban összehúzni magát, mégis kap még néhány rúgást. Nem megrendezett jelenet, egy felvétel a félmúltból. És jön az adat, hogy milyen mértékben nőtt a feketék száma az amerikai börtönökben a 20. század második felében, hogyan ítéltek el életfogytig olyanokat, akinek egyetlen bűnük drogbirtoklás volt és hogyan kezdték el a legszélesebb nyilvánosság előtt vadállatként megjeleníteni a feketéket. Nos, nem éppen az alkotmány tizenharmadik módosításának szellemében. Magyarul a film döntő állítása csupán annyi, hogy ellenséget gyártani rettenetesen könnyű, és tőlünk nézvést ez fájóan igaznak is tűnik.
A világ másik felén épp azon dúl a vita, vajon szemünket felnyitó, mesteri alkotás-e a 13TH vagy csak egy újabb manipulatív dokumentumfilm. Az biztos, hogy nehéz kivonni magunkat a hatása alól. És talán valamit tanulhatnánk is belőle.
Elérhető a Netflixen
