Film

Az utolsó emberig

  • - kg -
  • 2016. december 24.

Film

Ideje megbocsátani Mel Gibsonnak! Talán jobb lett volna, ha valaki más és nem M. Gibson követel megbocsátást M. Gibsonnak, ám ha már így történt, így történt: a kiszolgáltatottak segítségére siető sztár azt sérelmezte nemrégiben, hogy még mindig azon a 8 dupla tequilán lovagol a sajtó, amely arra késztette jó 10 éve, hogy a zsidó világuralom természetéről értekezzen az őt épp ittas vezetésért letartóztató rend­őrnek. Igen, az ital szörnyű dolgokat művel, itt van mindjárt a Blood Father exalkesz, exbűnöző, minden tekintetben ex főhőse (címadási ősbűn egy régi Bruce Willis-film címét elsütni újból, már csak ezért is mellőznénk a magyar eredetit). Gibson, persze, nem a magyar cím­adók miatt pipul be, hanem mert filmbeli lányának csúnya képű mexikóiak akarnak rosszat a sivatagban, és ezt egy Gibson-kaliberű, tetovált apa nem tűrheti.

William H. Macy is feltűnik a tájban, ami rögtön aggodalomra ad okot, mert ez a pusztai-bosszúállós, macsós-motoros műfaj nem sok jót ígér a Macy-féle tűnődőbb alkatoknak, ám Macy csupán mellékszál, még ha elvarrandó is. Itt minden Gibsonról, a gibsoni arcot át- meg átszelő, kiszáradt patakmedrekre emlékeztető barázdák térképszerű feladványáról szól. Meg arról a Trump-szavazó Tél­apókra emlékeztető szakállcsodáról, mely a bűnbánó sztár arcát díszíti. De nemcsak a szakáll, hanem az egész film egy nagy bocsánatkérés: sorry a politikai korrektségért, bocs a jellemábrázolásban az elmúlt évtizedekben beállt finomságokért! Éljen a 80-as évek, éljenek a sivatagban székelő, szakállas tahók! Éljen, éljen!

Az ADS Service filmje

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.