Film

Az utolsó emberig

  • - kg -
  • 2016. december 24.

Film

Ideje megbocsátani Mel Gibsonnak! Talán jobb lett volna, ha valaki más és nem M. Gibson követel megbocsátást M. Gibsonnak, ám ha már így történt, így történt: a kiszolgáltatottak segítségére siető sztár azt sérelmezte nemrégiben, hogy még mindig azon a 8 dupla tequilán lovagol a sajtó, amely arra késztette jó 10 éve, hogy a zsidó világuralom természetéről értekezzen az őt épp ittas vezetésért letartóztató rend­őrnek. Igen, az ital szörnyű dolgokat művel, itt van mindjárt a Blood Father exalkesz, exbűnöző, minden tekintetben ex főhőse (címadási ősbűn egy régi Bruce Willis-film címét elsütni újból, már csak ezért is mellőznénk a magyar eredetit). Gibson, persze, nem a magyar cím­adók miatt pipul be, hanem mert filmbeli lányának csúnya képű mexikóiak akarnak rosszat a sivatagban, és ezt egy Gibson-kaliberű, tetovált apa nem tűrheti.

William H. Macy is feltűnik a tájban, ami rögtön aggodalomra ad okot, mert ez a pusztai-bosszúállós, macsós-motoros műfaj nem sok jót ígér a Macy-féle tűnődőbb alkatoknak, ám Macy csupán mellékszál, még ha elvarrandó is. Itt minden Gibsonról, a gibsoni arcot át- meg átszelő, kiszáradt patakmedrekre emlékeztető barázdák térképszerű feladványáról szól. Meg arról a Trump-szavazó Tél­apókra emlékeztető szakállcsodáról, mely a bűnbánó sztár arcát díszíti. De nemcsak a szakáll, hanem az egész film egy nagy bocsánatkérés: sorry a politikai korrektségért, bocs a jellemábrázolásban az elmúlt évtizedekben beállt finomságokért! Éljen a 80-as évek, éljenek a sivatagban székelő, szakállas tahók! Éljen, éljen!

Az ADS Service filmje

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.