Ideje megbocsátani Mel Gibsonnak! Talán jobb lett volna, ha valaki más és nem M. Gibson követel megbocsátást M. Gibsonnak, ám ha már így történt, így történt: a kiszolgáltatottak segítségére siető sztár azt sérelmezte nemrégiben, hogy még mindig azon a 8 dupla tequilán lovagol a sajtó, amely arra késztette jó 10 éve, hogy a zsidó világuralom természetéről értekezzen az őt épp ittas vezetésért letartóztató rendőrnek. Igen, az ital szörnyű dolgokat művel, itt van mindjárt a Blood Father exalkesz, exbűnöző, minden tekintetben ex főhőse (címadási ősbűn egy régi Bruce Willis-film címét elsütni újból, már csak ezért is mellőznénk a magyar eredetit). Gibson, persze, nem a magyar címadók miatt pipul be, hanem mert filmbeli lányának csúnya képű mexikóiak akarnak rosszat a sivatagban, és ezt egy Gibson-kaliberű, tetovált apa nem tűrheti.
William H. Macy is feltűnik a tájban, ami rögtön aggodalomra ad okot, mert ez a pusztai-bosszúállós, macsós-motoros műfaj nem sok jót ígér a Macy-féle tűnődőbb alkatoknak, ám Macy csupán mellékszál, még ha elvarrandó is. Itt minden Gibsonról, a gibsoni arcot át- meg átszelő, kiszáradt patakmedrekre emlékeztető barázdák térképszerű feladványáról szól. Meg arról a Trump-szavazó Télapókra emlékeztető szakállcsodáról, mely a bűnbánó sztár arcát díszíti. De nemcsak a szakáll, hanem az egész film egy nagy bocsánatkérés: sorry a politikai korrektségért, bocs a jellemábrázolásban az elmúlt évtizedekben beállt finomságokért! Éljen a 80-as évek, éljenek a sivatagban székelő, szakállas tahók! Éljen, éljen!
Az ADS Service filmje
