Csordultig telt az Uránia nagyterme a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) 2011-ben indított, úgynevezett 6×6-os filmes évfolyamának bemutatóján, ahol a diákok másod- és harmadéves vizsgafilmjeit suspense és Örkény-adaptációk kategóriában vetítették.
A 6×6-os évfolyammal egy új típusú képzési struktúrát próbálnak ki a színművészetin. Az új oktatási forma különlegessége, hogy a filmkészítés legfontosabb szakágainak alkotó hallgatói szakokra bontva – a gyakorlatban együtt –, egy összehangolt tanrendű évfolyamban tanulnak és alkotnak. A rendezők, filmíró-dramaturgok, operatőrök, vágók, hangmesterek és gyártásvezető-producerek stábokban dolgoznak, így készítették kisfilmjeiket is.
| ||
Az évfolyam vezetője, Szász János kissé izgulva, a köszöntő részeként elmondta, hogy azért találták ki ezt a képzést, mert „új formákat kell találni és kitalálni”, a hallgatókat egészen egyszerűen kooperatív gondolkodásra nevelik. A cél emellett az, hogy minél sokfélébb műfajban alkothassanak a diákok, bármit csinálhassanak, mondjuk tévé,- reklám- vagy akár énfilmet is. A lényeg az, hogy „a filmeknek önmagukért kell beszélniük” – vallotta a filmrendező szak két osztályvezető tanára, Szász János és Janisch Attila.
A suspense blokk filmjei ujjgyakorlatnak indultak – de harmadéves vizsgák lettek belőlük –, eltérnek a stílus egyszerű értelmezésétől, így – szerencsére – például elég messze vannak a hitchcocki hardcore suspense-től. A feladat szerint saját ötletből kellett 10-25 perces rövidfilmet készíteni, ami „a suspense, a feszültség, a bűn, a rejtély műfajába, illetve témakörébe” tartozik.
„Azt hittem, tudom, eredetileg mi az a suspense, de ma már nem vagyok benne biztos…” – mondta Németh Gábor író, forgatókönyvíró, az évfolyam tanára, biztató mosollyal a bemutatkozó vetítés előtt.
A kisfilmek bruttó 400 ezer forintból, átlagosan 3 napos forgatási idő alatt készültek. Az ötletet és a forgatókönyvek első változatát a rendezők „hozták”, ezt követően kezdődött a közös munka a forgatókönyvírókkal, majd a filmek előkészítése, forgatása és utómunkálatai során a további szakok hallgatói is bekapcsolódtak a projektekbe. Ehhez képest fordított szituáció nyomán kezdődött – a másodéves vizsgák – az Örkény-adaptációk megvalósítása, amely révén a filmírók választottak Örkény egypercesei, illetve hosszabb-rövidebb elbeszélései közül, ezután kezdődött a különböző konzultáció a rendezőkkel és a teamek többi tagjával.
A 6×6 ezúttal negyvenhárom: ennyi diákja van az említett évfolyamnak, amely egyfajta kísérlet vagy próba a filmművészet oktatásának megreformálására, és ami úgy tűnik, egészen jól működik, hiszen a harmadéves hallgatók mindkét vizsgablokkja minőségi kisfilmeket vonultatott fel. Ezek közül emelünk ki – a teljesség igénye nélkül – néhány meglepően klassz darabot.
Hartung Attila, Kemény Lili és Visky Ábel mindkét filmje figyelemre méltó. Hartung ezúttal az étkezésnél maradva – gyanítjuk véletlenül – Fasírt és Ischler című filmjeivel mutatkozott be. Előbbi egy szándékos emberölési kísérlet nem várt fordulatát és abszurd megoldását mutatja, amelyben Margitai Ági halálosnak tűnő étke miatt a nem várt vendég egyszer csak a mészáros boncasztalán találja magát. Haumann Péter, a férj meg idős kora ellenére rendkívüli krízismegoldó készségről tesz tanúbizonyságot. A gondolati képiség megjelenítése és a valósággal való összejátszása akár még hatásos borzongást is okozhat – Szabó Tamás vágása, Balázs István Balázs operatőri munkája. De vigyázat, egy kéz elvész. A Fasírt döbbenetérzése a „sütis filmben” is megmutatkozik. A három zsidó lánytestvért (Pető Katát, Eke Angélát és Bach Katát) bújtató jóravaló doktor Szervét Tibor szerepében egyszer csak kaján zsarolóvá válik, aki a nővérek egyikén kedve szerint erőszakot tesz, majd desszert gyanánt a Szálasi emberétől kapott ribizlis ischlert majszolja. Hartung ügyesen teremt feszültséget akár megköveteli a műfajiság, akár nem, legyen szó Örkény-adaptációról vagy másról, így a dicséret kijár a forgatókönyvíró Csaba Bálintnak és Benedek B. Ágotának is.
| |||||
Kemény Lili szinte nem meglepő módon írta és rendezte is filmjeit. Mindkét alkotás magában foglalja az abszurd stílus más-más fontosságát. Míg az Édes jó anyádban a hétköznapi viselkedés, az anyai figyelem abnormális megjelenése karikírozódik, addig A ház alatt, a fák alatt című kisfilmben észrevétlenül, már-már titokzatosan, rejtélyt kreálva mutat valami furát, amit egy várandós nő (Bánfalvi Eszter) visz véghez otthona kertjében férjét, a mit sem sejtő Hajduk Károlyt eltüntetve. Kemény Lili rendezői víziója első pillantásra átlagosnak tűnik, de van benne egy olyan egyedi hang, ami azonnal rácáfol az ismerős érzésre.
Visky Ábel ezúttal filmjeiben az emberi kapcsolatok más-más színét mutatta meg. Maflicsek című rövidfilmje alapjául a Nincs bocsánat Örkény-egypercesen kívül Esterházy Péter A szív segédigéi műve szolgált – bár a fiút játszó Mészáros Béla miatt feltétlenül ihlető forrásnak gondolhatjuk Bodó Viktor Anamnesis című színházi rendezését is. A fiú beteg édesanyját látogatja meg a kórházban, Szirtes Ági állapotából adódóan többszörösen fiára van utalva, aki hősiesen gondoskodik is róla, de másnapi látogatása során Mészárosnak már csak adminisztratív feladatai maradnak, a mamának már nincs szüksége rá. A szükség és kötődés a Játszótársakban is megjelenik, Nagy Zsolt és Zsigmond Emőke kettőse párkapcsolati szerepjátékba kezd, amiről már a legeslegelején látszik, hogy sírás lesz a vége. Visky gondolatisága egyfajta szubjektív szimpatizmust válthat ki a nézőből, az ő történetei voltak azok, amiket olyan jó lett volna nézni még.
| ||
És itt van még Badits Ákos Ház című filmje, amely Kiss Diána Magdolna és Takács Nóra Diána hajtépős szatíra suspense-je – reméljük, van ilyen definíció vagy most már legyen –, amiben a testvérek „meghalsz, Britney!” felkiáltással egymásnak esnek a romos – bár antiknak nevezett házban –, amelybe épp akkor érkezik az – Uránia nézőterén színre lépésével rendesen ovációt generáló – ingatlanközvetítő Németh Gábor alakjában. Amikor a női viszály a tetőfokára hág, egyszer csak a film egészét megváltoztató fordulat megy végbe – csak annyit mondunk: leomlik és elporlad.
A tizenhárom kisfilm közül az általunk ezúttal nem szemlézettek között is voltak érdekes példányok, amelyek helyenként még némi újdonságot is tartalmaztak. Nem fogjuk azt mondani, hogy ahhoz képest, hogy harmadéves filmesekről van szó – bár akadt egy-egy melléfogás – egészen kiváló filmeket láttunk, így szinte izgatottan várjuk, mivel rukkolnak elő legközelebb a 6×6 tagjai. Vagy mégis?
