Szamurájokra lenne szükségem – John Sayles forgatókönyvíró-rendező

Rendezőként senkitől sem függ, forgatókönyvíróként viszont Steven Spielberg és James Cameron keze alá dolgozott. Hogy milyen volt lenyúlni a Star Warst? Mire vetemedett James Cameron kínjában? Milyen A hét szamuráj, ha űrben játszódik? John Sayles nem maradt adós egyetlen válasszal sem.

magyarnarancs.hu: A B-, C- és Z-filmek királyánál, a trash filmek pápájánál, a miniatűr költségvetésű exploitation filmek császáránál, Roger Cormannál kezdte a pályát mint forgatókönyvíró. Ha nem tévedek, a Piranha című horrorfilm a legmaradandóbb alkotása ebből a korszakból…

John Sayles: Helyesbítenék: a Piranha nem horrorfilm, hanem szörnyfilm. Mint az óriáshangyás Them! vagy a King Kong, a Godzilla és így tovább. Ezeknek a filmeknek megvannak a maguk szabályaik. A Piranha forgatókönyvét két hét alatt alkottam meg, s mivel ez lett Roger Corman legjövedelmezőbb filmje, felbérelt, hogy írjak még neki néhány dolgot. Az egyik ilyen dolog a The Battle Beyond the Stars (Csata a csillagokon túl) volt, ami tulajdonképpen nem más, mint A hét szamuráj az űrben. Meditáció a halálról. Ezt persze Rogernek nem mondtam el. Bírtam ezeket a filmeket, mert ha nem figyelt oda a főnök, el lehetett menni az allegória irányába. És jó lecke volt azért is, mert megtanultam, mi az, amit kis pénzből is ki lehet hozni, mi az, amihez elég egy kis írói fantázia. Később jól jött, amikor magam is rendezni kezdtem.

 

Fotó: Joaquin Sarmiento

magyarnarancs.hu: Ugye azért a Csata a csillagokon túl inkább a Csillagok háborúja, mintsem a klasszikus Kuroszava-film lenyúlása?

JS: Azt, hogy elkészült, kétségkívül a Csillagok háborúja népszerűségének köszönhette. A Piranha pedig a Cápa koppintása. Rengeteg filmet csináltunk így. Roger nagy ötlete volt, hogy címeket talált ki, és ezekkel tesztelte a piacot. A The Battle Beyond the Stars előtt már volt egy filmje The Battle Beyond the Sun (Csata a Napon túl) címmel. Ha a közönségnek bejött egy cím, Roger megcsinálta a filmet. Nem a filmhez gyártott címet, hanem a címhez filmet. És mivel a piackutatás eredménye az volt, hogy az emberek szívesen beülnének egy The Battle Beyond the Stars című filmre, Roger nem tétovázott legyártatni. És tudja ki volt a díszlettervezőnk? Egy James Cameron nevű alak. Igen, az a James Cameron. Ez volt James egyik első munkája díszletesként. Egy nap Corman valamiért felhúzta magát, és kirúgta a teljes díszletcsapatot. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, azt mondta Cameronnak; Ide figyelj, innentől tied a show! És megtette díszlettervezőnek.

magyarnarancs.hu: És Cameron beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

JS: Nagyon is. Szerzett egy csomó műanyag dobozt a McDonald’sból, feketére festette őket, és ezzel tapétázta ki az űrhajó belső terét. Corman felbérelt néhány fiatalt a Star Wars csapatából, de még velük együtt is igen korlátozottak voltak a lehetőségeink. Egy nap szólt a rendező, hogy figyelj, át kéne írni a forgatókönyvet, mert van két dolog, amit sehogyan sem tudunk megcsinálni: űrhajófelszállást és űrhajóleszállást. Vagy lent vagyunk, vagy fent, de a felszállás-leszállás nem megy.  Ezek voltak az instrukciók, e szerint kellett átírnom a könyvet.

magyarnarancs.hu: Rendezni hogy kezdett?

JS: Úgy, hogy volt 40 ezer dollár a zsebemben. Corman akkoriban még tagja volt az Amerikai Írók Céhének. Ez annyit jelentett, hogy minimum 10 ezer dollárt kellett fizetnie az íróknak. Corman nem sokáig volt  tagja az Amerikai Írók Céhének. Talán nem kell mondanom, miért. A lényeg, hogy minden forgatókönyv után egy tízes ütötte a markom, ami akkoriban nagyon jó pénznek számított. Csak összehasonlításképpen: mivel Corman a rendezői céhnek nem volt tagja, a Piranha megrendezéséért Joe Danténak 8 ezret fizetett. Joe megkérdezte, ki szerezze a filmzenét, mire Corman mondta, hogy nézzen nyugodtan szét a zenetárban, van ott egy csomó jogdíjmentes zene. Dantének egyik sem tetszett, ezért fogta a 8 ezer dollárját, és felkérte De Palma zeneszerzőjét. Így gyakorlatilag ingyen forgatta le a filmet. Nekem viszont volt 40 ezrem, amit mindenképpen el akartam verni – a filmkészítés jó ötletnek tűnt.

magyarnarancs.hu. Nem bánta meg a forgatás során sem?

JS: Az első rendezésem a Return of the Secaucus Seven volt. Elég érdekes film lett, vizuálisan mindenképpen. Közülünk, akik ezt a filmet készítettük, egyikünk sem dolgozott játékfilmben. Az operatőröm reklámfilmes volt, s hiába kértem, hogy ne szép képeket komponáljon, még messze voltunk a kézi kamerás, dokumentarista képi világtól. A reklámfilmesemet nem tudtam meggyőzni; így került bele – az akaratom ellenére – az a sok szép kompozíció a filmbe.

magyarnarancs.hu: Az Eight Men Out című kosztümös baseballfilmje (a Black Sox 1919-es megvesztegetési botrányáról) némiképp kilóg a sorból – ezt egy nagy stúdiónak forgatta.

JS: Beletelt vagy 11 évembe, míg elkészült. Még Martin Sheennel kezdtem, de végül Charlie Sheen kapta meg az egyik szerepet. Az ilyesmi egyébként nem ritkaság Hollywoodban: John Huston Sean Conneryvel és Michael Caine-nel forgatta le az Aki király akart lenni című filmjét, pedig eredetileg Clark Gable-nek és Errol Flynnek szánta a szerepeket. Csak hát az idő, az ugye nagy úr.

magyarnarancs.hu: John Cassavetes hollywoodi filmekben játszott, és az ott szerzett gázsijából forgatta le a független filmjeit. Ön is hasonlóképp jár el, csak nem színészként, hanem forgatókönyv-írói szakmunkásként szerzi meg a filmjeihez szükséges összeget.

JS: Mindketten elég szerencsések voltunk. A legtöbb független filmkészítő, akit ismerek, sokkal rosszabbul fizető állásokból kell hogy fenntartsa önmagát és a filmkészítői karrierjét. Nem én vagyok Hollywood legjobban fizetett forgatókönyvírója, ahogy John sem tartozott Hollywood legjobban fizetett színészei közé. De ezek a hollywoodi melók még így sokkal jobban fizetnek, mint ha pincérkedni kellene vagy tanári állást vállalni.

magyarnarancs.hu: Akkor beszéljünk a hollywoodi melókról; James Cameron…

JS: Egyszer írtam neki egy sci-fit a Brother Termite című regényből. Remélem, egyszer megcsinálja valaki. Ha az ember bérmunkát végez, nem szabad szerzőként viselkedni, nem szabad érzelmileg összenőni a feladattal. Egyrészt nagy az esélye, hogy soha nem lesz film belőle, vagy ha mégis, egy nap majd jön a telefon, hogy mégse 40, hanem 20 éves legyen a főszereplőnő. Egyszer John Frankenheimer hívott, egy kungfufilm gyors átírására volt szüksége. „Tudom, hogy a könyvben kínaiak szerepelnek – mondta –, de nekem japán szamurájokra lenne szükségem.” Hát, így megy ez. Három napom volt, hogy átírjam.

 

Fotó: Joaquin Sarmiento

magyarnarancs.hu: Spielberg?

JS: Egyszer írtam neki egy filmet, Night Skies volt a címe. A forgatókönyvem utolsó lapja lett az E.T. forgatókönyvének első lapja. Nálam úgy végződik a sztori, hogy van egy csomó elvetemült, gonosz E.T. és egy jó E.T. – ez az egy jó marad hátra a Földön. Spielberg nem csinálta meg a Night Skies-t, de megcsinálta az E.T.-t. A másik, amire felkért, a Jurassic Park 4. forgatókönyve volt. Sokat nem mondhatok, mert az is lehet, hogy felhasználtak valamit az én verziómból, nem tudom. De azt tudom, hogy forgatják vagy hamarosan forgatni fogják. Ez egy 7 éves történet, akkor volt egy köröm a negyedik résszel. Írtam néhány verziót. Új irányba kellett vinni a franchise-t, az világos volt, hogy ugyanazon a szigeten nem játszódhat. De dolgoztam egy csomó más rendezővel, Sidney Pollackkal, Jonathan Demme-vel, Bille Augusttal. A legtöbb pénzt az Apollo 13 átírásával kerestem. Én voltam az utolsó író, aki igazított egyet a könyvön. Az a fajta film volt, ahol mindenkinek rengeteget fizettek.