„9 inch különbség” – Jonathan Pryce színész

Film

A fehér király című Dragomán-regény brit filmváltozatában régi kedvencünk, a Brazil vagy éppenséggel a Tabu főszereplője, Jonathan Pryce is fontos szerepet játszik. A színésznagysággal a visegrádi forgatáson beszélgettünk.

Magyar Narancs: A magyar irodalom mennyire ismeretlen terület?

Jonathan Pryce: A lehető legteljesebb mértékben.

MN: Pedig jó ismerőse, Christopher Hampton (Pryce játszotta a főszerepet Hampton Carrington c. filmjében – K. G.) készített angol színdarabot Márai Sándor leghíresebb regényéből.

JP: Melyikből is?

MN: A gyertyák csonkig égnekből (angolul Embers címen futott – K. G.).

JP: Látja, fogalmam sem volt, hogy az Embers magyar író műve.

MN: Egy magyar íróval viszont biztosan találkozott, le sem tagadhatja: az előbb láttam, hogy kezet rázott Dragomán Györggyel. Nemrég viszont egy kitalált írót játszott a Listen Up, Philip című filmben. A kritikusok egyetértenek abban, hogy egy nagyon is létező íróról, Philip Rothról mintázta a figurát.

false

JP: Nem tagadom, valóban Rothból indultam ki. De azért Roth kortársaiból, Updike-ból és Norman Mailer indulatosságából is tettem bele a figurába. Nem hiszem, hogy Philip Roth magára ismerne, ha megnézné a filmet. A film rendezője Skype-on keresett meg, jól elbeszélgettünk, legalábbis én azt hittem, egy hullámhosszon vagyunk, aztán csak vártam, de nem kaptam meg a szerepet. Hogy pipa voltam, az nem kifejezés. A fülembe jutott, hogy időközben egy másik színésznek tett ajánlatot, aztán mégiscsak visszatért hozzám: „Mindig is téged akartalak a szerepre, de megijedtem, mert nem vagy zsidó” – vallotta be bocsánatkérően. Nézd, mondtam erre neki, ha Mel Brooks azt hitte rólam, hogy zsidó vagyok, márpedig azt hitte, amikor együtt dolgoztunk, akkor, azt hiszem, nem lehet gond.

MN: A forgatás során Brooks megtartotta a szombatot?

JP: Nem, dehogy! A doktor és az ördögök című filmjében szerepeltem, Brooks a producer volt. Éppen ebédelünk, amikor egyszer csak megkérdezi: Ugye, zsidó vagy? Mondom, nem, nem vagyok. Hát, az hogy lehet? Az apám neve Isaac, az enyém Jonathan, és mindezzel együtt walesi vagyok. A walesiek úgy tartják magukról, hogy ők Izrael elveszett törzse.

MN: Jó, akkor beszéljünk Lutherről! Épp Luthert játszotta egy filmben, amikor Terry Gilliam azon tanakodott, kire ossza a Brazil főszerepét.

JP: Terry felesége, Maggie Weston volt a Brazil sminkese. Mivel a tonzúrám sehogyan sem illett volna a szerephez, Maggie valahogy, egy doboz mélyéről egy csomó öreg parókát bányászott elő. Azt hiszem, végül az került rám, amelyik Eric Idle fejét díszítette valamikor. Azóta sem voltam hasonló helyzetben.

false

MN: Mindennapos dolog egy forgatáson, hogy a legegyszerűbbnek tűnő jeleneteket is újra meg újra felveszik. A Brazil híres arról, hogy Robert De Niro a végtelenségig ismételgette a jeleneteit. Nem okozott ez feszültséget?

JP: Csak a háta mögött. Ennél többet nem szed ki belőlem. Azért is szeretem a független filmeket, mert ezekben sem idő, sem pénz nincsen a sok ismétlésre.

MN: Azért számos nagy stúdiófilm is kötődik a nevéhez. Minden színész álma, hogy egyszer főgonoszt játszhasson egy Bond-filmben. Önnek ez is megadatott.

false

JP: Mindig szórakoztató olyan alakokat játszani, akiknek senki és semmi nem szabhat határt. Az egyetlen nagy sérelmem Bonddal kapcsolatban, hogy a stábból szinte mindenki elutazhatott Thaiföldre, nekem viszont az összes jelenetemet egy londoni stúdióban kellett leforgatnom. Ez azért csalódással töltött el.

MN: Szerepelt David Mamet híres színdarabja, a Glengarry Glen Ross filmváltozatában. A „fuck” szó sűrű használata miatt sokan A kibaszott ügynök halála címen emlegették a filmet. Kitől származik ez az aranyköpés?

JP: Szeretném azt gondolni, hogy én találtam ki. Mamet szövege nagyon erős, és semmit sem vesztett az aktualitásából. Fontos, de pici szerep volt az enyém, olyanok játszottak mellettem, mint Jack Lemmon vagy Al Pacino. Pacinót régről ismertem, már a hetvenes években New Yorkban összehaverkodtunk. ’76-ban történt, amikor a Comedians című darabban játszottam. Magát a filmet úgy próbáltuk, mint egy színdarabot, volt alkalmam az összes kollégával találkozni. Lemmon szerepét később én is eljátszottam színpadon.

MN: A közelmúltban ön is, Al Pacino is eljátszotta Shylockot a színpadon. Megnézte Pacino Broadway-alakítását?

false

JP: Igen, elmentem, látni akartam, hogy csinálja. Az én Shylockom nagyon más volt, mint az övé.

MN: Mennyiben?

JP: 9 inch (23 cm), ennyi az eltérés a két Shylock között. Ennyivel vagyok magasabb Pacinónál.

false

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.