„9 inch különbség” – Jonathan Pryce színész

Film

A fehér király című Dragomán-regény brit filmváltozatában régi kedvencünk, a Brazil vagy éppenséggel a Tabu főszereplője, Jonathan Pryce is fontos szerepet játszik. A színésznagysággal a visegrádi forgatáson beszélgettünk.

Magyar Narancs: A magyar irodalom mennyire ismeretlen terület?

Jonathan Pryce: A lehető legteljesebb mértékben.

MN: Pedig jó ismerőse, Christopher Hampton (Pryce játszotta a főszerepet Hampton Carrington c. filmjében – K. G.) készített angol színdarabot Márai Sándor leghíresebb regényéből.

JP: Melyikből is?

MN: A gyertyák csonkig égnekből (angolul Embers címen futott – K. G.).

JP: Látja, fogalmam sem volt, hogy az Embers magyar író műve.

MN: Egy magyar íróval viszont biztosan találkozott, le sem tagadhatja: az előbb láttam, hogy kezet rázott Dragomán Györggyel. Nemrég viszont egy kitalált írót játszott a Listen Up, Philip című filmben. A kritikusok egyetértenek abban, hogy egy nagyon is létező íróról, Philip Rothról mintázta a figurát.

false

JP: Nem tagadom, valóban Rothból indultam ki. De azért Roth kortársaiból, Updike-ból és Norman Mailer indulatosságából is tettem bele a figurába. Nem hiszem, hogy Philip Roth magára ismerne, ha megnézné a filmet. A film rendezője Skype-on keresett meg, jól elbeszélgettünk, legalábbis én azt hittem, egy hullámhosszon vagyunk, aztán csak vártam, de nem kaptam meg a szerepet. Hogy pipa voltam, az nem kifejezés. A fülembe jutott, hogy időközben egy másik színésznek tett ajánlatot, aztán mégiscsak visszatért hozzám: „Mindig is téged akartalak a szerepre, de megijedtem, mert nem vagy zsidó” – vallotta be bocsánatkérően. Nézd, mondtam erre neki, ha Mel Brooks azt hitte rólam, hogy zsidó vagyok, márpedig azt hitte, amikor együtt dolgoztunk, akkor, azt hiszem, nem lehet gond.

MN: A forgatás során Brooks megtartotta a szombatot?

JP: Nem, dehogy! A doktor és az ördögök című filmjében szerepeltem, Brooks a producer volt. Éppen ebédelünk, amikor egyszer csak megkérdezi: Ugye, zsidó vagy? Mondom, nem, nem vagyok. Hát, az hogy lehet? Az apám neve Isaac, az enyém Jonathan, és mindezzel együtt walesi vagyok. A walesiek úgy tartják magukról, hogy ők Izrael elveszett törzse.

MN: Jó, akkor beszéljünk Lutherről! Épp Luthert játszotta egy filmben, amikor Terry Gilliam azon tanakodott, kire ossza a Brazil főszerepét.

JP: Terry felesége, Maggie Weston volt a Brazil sminkese. Mivel a tonzúrám sehogyan sem illett volna a szerephez, Maggie valahogy, egy doboz mélyéről egy csomó öreg parókát bányászott elő. Azt hiszem, végül az került rám, amelyik Eric Idle fejét díszítette valamikor. Azóta sem voltam hasonló helyzetben.

false

MN: Mindennapos dolog egy forgatáson, hogy a legegyszerűbbnek tűnő jeleneteket is újra meg újra felveszik. A Brazil híres arról, hogy Robert De Niro a végtelenségig ismételgette a jeleneteit. Nem okozott ez feszültséget?

JP: Csak a háta mögött. Ennél többet nem szed ki belőlem. Azért is szeretem a független filmeket, mert ezekben sem idő, sem pénz nincsen a sok ismétlésre.

MN: Azért számos nagy stúdiófilm is kötődik a nevéhez. Minden színész álma, hogy egyszer főgonoszt játszhasson egy Bond-filmben. Önnek ez is megadatott.

false

JP: Mindig szórakoztató olyan alakokat játszani, akiknek senki és semmi nem szabhat határt. Az egyetlen nagy sérelmem Bonddal kapcsolatban, hogy a stábból szinte mindenki elutazhatott Thaiföldre, nekem viszont az összes jelenetemet egy londoni stúdióban kellett leforgatnom. Ez azért csalódással töltött el.

MN: Szerepelt David Mamet híres színdarabja, a Glengarry Glen Ross filmváltozatában. A „fuck” szó sűrű használata miatt sokan A kibaszott ügynök halála címen emlegették a filmet. Kitől származik ez az aranyköpés?

JP: Szeretném azt gondolni, hogy én találtam ki. Mamet szövege nagyon erős, és semmit sem vesztett az aktualitásából. Fontos, de pici szerep volt az enyém, olyanok játszottak mellettem, mint Jack Lemmon vagy Al Pacino. Pacinót régről ismertem, már a hetvenes években New Yorkban összehaverkodtunk. ’76-ban történt, amikor a Comedians című darabban játszottam. Magát a filmet úgy próbáltuk, mint egy színdarabot, volt alkalmam az összes kollégával találkozni. Lemmon szerepét később én is eljátszottam színpadon.

MN: A közelmúltban ön is, Al Pacino is eljátszotta Shylockot a színpadon. Megnézte Pacino Broadway-alakítását?

false

JP: Igen, elmentem, látni akartam, hogy csinálja. Az én Shylockom nagyon más volt, mint az övé.

MN: Mennyiben?

JP: 9 inch (23 cm), ennyi az eltérés a két Shylock között. Ennyivel vagyok magasabb Pacinónál.

false

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.