„9 inch különbség” – Jonathan Pryce színész

Film

A fehér király című Dragomán-regény brit filmváltozatában régi kedvencünk, a Brazil vagy éppenséggel a Tabu főszereplője, Jonathan Pryce is fontos szerepet játszik. A színésznagysággal a visegrádi forgatáson beszélgettünk.

Magyar Narancs: A magyar irodalom mennyire ismeretlen terület?

Jonathan Pryce: A lehető legteljesebb mértékben.

MN: Pedig jó ismerőse, Christopher Hampton (Pryce játszotta a főszerepet Hampton Carrington c. filmjében – K. G.) készített angol színdarabot Márai Sándor leghíresebb regényéből.

JP: Melyikből is?

MN: A gyertyák csonkig égnekből (angolul Embers címen futott – K. G.).

JP: Látja, fogalmam sem volt, hogy az Embers magyar író műve.

MN: Egy magyar íróval viszont biztosan találkozott, le sem tagadhatja: az előbb láttam, hogy kezet rázott Dragomán Györggyel. Nemrég viszont egy kitalált írót játszott a Listen Up, Philip című filmben. A kritikusok egyetértenek abban, hogy egy nagyon is létező íróról, Philip Rothról mintázta a figurát.

false

JP: Nem tagadom, valóban Rothból indultam ki. De azért Roth kortársaiból, Updike-ból és Norman Mailer indulatosságából is tettem bele a figurába. Nem hiszem, hogy Philip Roth magára ismerne, ha megnézné a filmet. A film rendezője Skype-on keresett meg, jól elbeszélgettünk, legalábbis én azt hittem, egy hullámhosszon vagyunk, aztán csak vártam, de nem kaptam meg a szerepet. Hogy pipa voltam, az nem kifejezés. A fülembe jutott, hogy időközben egy másik színésznek tett ajánlatot, aztán mégiscsak visszatért hozzám: „Mindig is téged akartalak a szerepre, de megijedtem, mert nem vagy zsidó” – vallotta be bocsánatkérően. Nézd, mondtam erre neki, ha Mel Brooks azt hitte rólam, hogy zsidó vagyok, márpedig azt hitte, amikor együtt dolgoztunk, akkor, azt hiszem, nem lehet gond.

MN: A forgatás során Brooks megtartotta a szombatot?

JP: Nem, dehogy! A doktor és az ördögök című filmjében szerepeltem, Brooks a producer volt. Éppen ebédelünk, amikor egyszer csak megkérdezi: Ugye, zsidó vagy? Mondom, nem, nem vagyok. Hát, az hogy lehet? Az apám neve Isaac, az enyém Jonathan, és mindezzel együtt walesi vagyok. A walesiek úgy tartják magukról, hogy ők Izrael elveszett törzse.

MN: Jó, akkor beszéljünk Lutherről! Épp Luthert játszotta egy filmben, amikor Terry Gilliam azon tanakodott, kire ossza a Brazil főszerepét.

JP: Terry felesége, Maggie Weston volt a Brazil sminkese. Mivel a tonzúrám sehogyan sem illett volna a szerephez, Maggie valahogy, egy doboz mélyéről egy csomó öreg parókát bányászott elő. Azt hiszem, végül az került rám, amelyik Eric Idle fejét díszítette valamikor. Azóta sem voltam hasonló helyzetben.

false

MN: Mindennapos dolog egy forgatáson, hogy a legegyszerűbbnek tűnő jeleneteket is újra meg újra felveszik. A Brazil híres arról, hogy Robert De Niro a végtelenségig ismételgette a jeleneteit. Nem okozott ez feszültséget?

JP: Csak a háta mögött. Ennél többet nem szed ki belőlem. Azért is szeretem a független filmeket, mert ezekben sem idő, sem pénz nincsen a sok ismétlésre.

MN: Azért számos nagy stúdiófilm is kötődik a nevéhez. Minden színész álma, hogy egyszer főgonoszt játszhasson egy Bond-filmben. Önnek ez is megadatott.

false

JP: Mindig szórakoztató olyan alakokat játszani, akiknek senki és semmi nem szabhat határt. Az egyetlen nagy sérelmem Bonddal kapcsolatban, hogy a stábból szinte mindenki elutazhatott Thaiföldre, nekem viszont az összes jelenetemet egy londoni stúdióban kellett leforgatnom. Ez azért csalódással töltött el.

MN: Szerepelt David Mamet híres színdarabja, a Glengarry Glen Ross filmváltozatában. A „fuck” szó sűrű használata miatt sokan A kibaszott ügynök halála címen emlegették a filmet. Kitől származik ez az aranyköpés?

JP: Szeretném azt gondolni, hogy én találtam ki. Mamet szövege nagyon erős, és semmit sem vesztett az aktualitásából. Fontos, de pici szerep volt az enyém, olyanok játszottak mellettem, mint Jack Lemmon vagy Al Pacino. Pacinót régről ismertem, már a hetvenes években New Yorkban összehaverkodtunk. ’76-ban történt, amikor a Comedians című darabban játszottam. Magát a filmet úgy próbáltuk, mint egy színdarabot, volt alkalmam az összes kollégával találkozni. Lemmon szerepét később én is eljátszottam színpadon.

MN: A közelmúltban ön is, Al Pacino is eljátszotta Shylockot a színpadon. Megnézte Pacino Broadway-alakítását?

false

JP: Igen, elmentem, látni akartam, hogy csinálja. Az én Shylockom nagyon más volt, mint az övé.

MN: Mennyiben?

JP: 9 inch (23 cm), ennyi az eltérés a két Shylock között. Ennyivel vagyok magasabb Pacinónál.

false

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.