„9 inch különbség” – Jonathan Pryce színész

Film

A fehér király című Dragomán-regény brit filmváltozatában régi kedvencünk, a Brazil vagy éppenséggel a Tabu főszereplője, Jonathan Pryce is fontos szerepet játszik. A színésznagysággal a visegrádi forgatáson beszélgettünk.

Magyar Narancs: A magyar irodalom mennyire ismeretlen terület?

Jonathan Pryce: A lehető legteljesebb mértékben.

MN: Pedig jó ismerőse, Christopher Hampton (Pryce játszotta a főszerepet Hampton Carrington c. filmjében – K. G.) készített angol színdarabot Márai Sándor leghíresebb regényéből.

JP: Melyikből is?

MN: A gyertyák csonkig égnekből (angolul Embers címen futott – K. G.).

JP: Látja, fogalmam sem volt, hogy az Embers magyar író műve.

MN: Egy magyar íróval viszont biztosan találkozott, le sem tagadhatja: az előbb láttam, hogy kezet rázott Dragomán Györggyel. Nemrég viszont egy kitalált írót játszott a Listen Up, Philip című filmben. A kritikusok egyetértenek abban, hogy egy nagyon is létező íróról, Philip Rothról mintázta a figurát.

false

JP: Nem tagadom, valóban Rothból indultam ki. De azért Roth kortársaiból, Updike-ból és Norman Mailer indulatosságából is tettem bele a figurába. Nem hiszem, hogy Philip Roth magára ismerne, ha megnézné a filmet. A film rendezője Skype-on keresett meg, jól elbeszélgettünk, legalábbis én azt hittem, egy hullámhosszon vagyunk, aztán csak vártam, de nem kaptam meg a szerepet. Hogy pipa voltam, az nem kifejezés. A fülembe jutott, hogy időközben egy másik színésznek tett ajánlatot, aztán mégiscsak visszatért hozzám: „Mindig is téged akartalak a szerepre, de megijedtem, mert nem vagy zsidó” – vallotta be bocsánatkérően. Nézd, mondtam erre neki, ha Mel Brooks azt hitte rólam, hogy zsidó vagyok, márpedig azt hitte, amikor együtt dolgoztunk, akkor, azt hiszem, nem lehet gond.

MN: A forgatás során Brooks megtartotta a szombatot?

JP: Nem, dehogy! A doktor és az ördögök című filmjében szerepeltem, Brooks a producer volt. Éppen ebédelünk, amikor egyszer csak megkérdezi: Ugye, zsidó vagy? Mondom, nem, nem vagyok. Hát, az hogy lehet? Az apám neve Isaac, az enyém Jonathan, és mindezzel együtt walesi vagyok. A walesiek úgy tartják magukról, hogy ők Izrael elveszett törzse.

MN: Jó, akkor beszéljünk Lutherről! Épp Luthert játszotta egy filmben, amikor Terry Gilliam azon tanakodott, kire ossza a Brazil főszerepét.

JP: Terry felesége, Maggie Weston volt a Brazil sminkese. Mivel a tonzúrám sehogyan sem illett volna a szerephez, Maggie valahogy, egy doboz mélyéről egy csomó öreg parókát bányászott elő. Azt hiszem, végül az került rám, amelyik Eric Idle fejét díszítette valamikor. Azóta sem voltam hasonló helyzetben.

false

MN: Mindennapos dolog egy forgatáson, hogy a legegyszerűbbnek tűnő jeleneteket is újra meg újra felveszik. A Brazil híres arról, hogy Robert De Niro a végtelenségig ismételgette a jeleneteit. Nem okozott ez feszültséget?

JP: Csak a háta mögött. Ennél többet nem szed ki belőlem. Azért is szeretem a független filmeket, mert ezekben sem idő, sem pénz nincsen a sok ismétlésre.

MN: Azért számos nagy stúdiófilm is kötődik a nevéhez. Minden színész álma, hogy egyszer főgonoszt játszhasson egy Bond-filmben. Önnek ez is megadatott.

false

JP: Mindig szórakoztató olyan alakokat játszani, akiknek senki és semmi nem szabhat határt. Az egyetlen nagy sérelmem Bonddal kapcsolatban, hogy a stábból szinte mindenki elutazhatott Thaiföldre, nekem viszont az összes jelenetemet egy londoni stúdióban kellett leforgatnom. Ez azért csalódással töltött el.

MN: Szerepelt David Mamet híres színdarabja, a Glengarry Glen Ross filmváltozatában. A „fuck” szó sűrű használata miatt sokan A kibaszott ügynök halála címen emlegették a filmet. Kitől származik ez az aranyköpés?

JP: Szeretném azt gondolni, hogy én találtam ki. Mamet szövege nagyon erős, és semmit sem vesztett az aktualitásából. Fontos, de pici szerep volt az enyém, olyanok játszottak mellettem, mint Jack Lemmon vagy Al Pacino. Pacinót régről ismertem, már a hetvenes években New Yorkban összehaverkodtunk. ’76-ban történt, amikor a Comedians című darabban játszottam. Magát a filmet úgy próbáltuk, mint egy színdarabot, volt alkalmam az összes kollégával találkozni. Lemmon szerepét később én is eljátszottam színpadon.

MN: A közelmúltban ön is, Al Pacino is eljátszotta Shylockot a színpadon. Megnézte Pacino Broadway-alakítását?

false

JP: Igen, elmentem, látni akartam, hogy csinálja. Az én Shylockom nagyon más volt, mint az övé.

MN: Mennyiben?

JP: 9 inch (23 cm), ennyi az eltérés a két Shylock között. Ennyivel vagyok magasabb Pacinónál.

false

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.