Film

A búcsúkoncert

  • - kg -
  • 2013. július 20.

Film

Régóta él bennünk a gyanú, hogy a hegedűművészeknek sem könnyű. Ott van például a kvartettben játszás dilemmája, melynek lényegére egy rokon szakma, az egy csárdában való gruppendudálás kihívásai világítanak rá a legjobban.

De ne szaladjunk ennyire előre: Manhattanben járunk, a városban, mely finoman szitáló hóesésben minden más városnál alkalmasabb a komolyzenészek lelkében dúló finom viharok érzékeltetésére. Egy másodhegedűst látunk feltűnni a hóborította Central Park elégikusan lejtő lankáin; Philip Seymour Hoffman az, akit mintha csak a mélyen magukba forduló kocogók alakítására teremtett volna az off-Broadwayre sűrűn kilátogató jóisten. A másodhegedűsnek az a baja, hogy nem ő az elsőhegedűs. Az elsőhegedűsnek meg a másodhegedűs lánya a baja. Kihagytunk volna még egy vonóst? Igen, ki (ő a másodhegedűs szintén zenész felesége, aki az elsőhegedűs felé kacsingat), de a sok hegedű közt ideje megemlékezni a csellóról is: a vonósnégyes csellistáján, akit a minden hangszeren és lőfegyveren hitelesen játszó Christopher Walken alakít, a kezdődő Parkinson jelei mutatkoznak, s ez érzékenyen érinti a sok vonóst. Egyedül az időjárást hagyják hidegen a fokozódó kvartettfeszültségek: a hó finoman szitál, mint egy szép Pissarrón, az elsőhegedűs pedig olyan ridegen néz, mint Daniel Auteuil, midőn mizantróp hegedűkészítőt alakított egy másik vonós giccsben (Claude Sautet: Dermedt szív). Manhattanben sok hó esik, és sok szó esik Beethovenről, ám alighanem mindenki a dugásra gondol. Eretnek gondolat ez ilyen szépen szitáló hóesésben.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.