DVD

Úgy hívlak: Amore

  • TPP
  • 2013.07.20 12:06

Film

Biztos lehet valami oka, hogy az idei nyár cukrozottnyál-felhozatalában Federico Moccia neve a kelleténél gyakrabban bukkan fel. Talán a forgatókönyvéből szerzett Téged akarlak c. spanyol szappansűrítménytől remélt haszon teszi, talán e hülye magyar címmel forgalomba hozott rózsaszínű bájolgásért igényelt diszkontár, de az egykor horrorfilmmel próbálkozó, ám rövid úton a szirupos szerelmi történetek filmőrévé szakosodó olasz 2008-as munkája is ("csak") most kerül magyar mozikba.

Benne egy 17 éves nimfácska és egy húsz évvel idősebb, bánatos tekintetű kreatív menedzser románca zajlik. Távol a mindennapoktól, ahol mindenki csak a szerelemről beszél, s a világ történései is csupán a szerelemre korlátozódnak. Nehéz eldönteni, hogy az idősebb fél valójában azért korlátozza színészi eszközeit a melankolikus nézésre, mert - szerepe szerint - a korkülönbség miatt aggódik, vagy a színészi játék teljesen mellőzve van, s a mélabú egy valaha komoly szerepekre is (Szent Ferenc, háborús hős) felkért színművész privát borongása a régi szép időkön. Édességire, vagyis érettségire készülő leánykánk ezzel szemben oly mértékben cserfes, életvidám, bűbájos és jólelkű, hogy a végére az ember kifejezetten annak drukkol, történjék már vele valami emberi is, valami karcosabb, ami egy kamasszal történni szokott, hogy ne legyen már ennyire tündibündi, ennyire lolitásan szexi. S ne csupán azt a vágyképet jelenítse meg, amilyennek a hozzá hasonló, még épp nem nagykorú bombázókat szeretné látni az értük nyálát folyató felnőtt férfi.

A Cinenuovo Kft. bemutatója

Neked ajánljuk