Film

A csodálatos Pókember 2.

  • - greff -
  • 2014. június 8.

Film

Hogy egy több mint fél évszázada kieszelt szuperhős töretlen népszerűsége miről árulkodik azon túl, hogy megerősíti az emberi faj csigalassú evolúciójára vonatkozó teóriákat, felettébb jó kérdés, de talán mindössze arról, hogy Stan Lee kék-piros figurájának csillapíthatatlanul eksztatikus tevékenykedése semmilyen korban nem veszít a vonzerejéből. Napjaink halálos komolysággal hörgő Batmanje és lelkibeteg Vasembere mellett pedig különösen vonzó választás lehet az önfeledt hálóhintázás. Mindez persze csak az akciójelenetekre igaz, amelyek Marc Webb második Pók-filmjében egytől egyig kimerítik a pazar látványosság kritériumait, és ez, valamint annak a ténye, hogy igen szépen sikerült megvalósítani a Pókember-mitológia egyik kulcsmozzanatát (azt, amelynek Gwen Stacy a nagy alakja), tulajdonképpen elégségesnek tekinthető ahhoz, hogy a zsáner feltétlen híveit azonnali jegyvásárlásra szólítsuk fel.

Mindenki mást azonban jóval nehezebb volna meggyőzni. Webb kegyetlenül hosszúra nyújtja a fabulát - részben egy kamaszos szerelmi drámával, ami még úgy is tökéletesen érdektelen, hogy Emma Stone, Hollywood tehetséges cukorfalatja hibátlanul hozza Gwen Stacyt, részben pedig a szuperemberek tömegesítésével, amit nyugodtan nevezhetünk Bosszúállók-szindrómának. Megkapjuk Mr. Freeze és Palpatine szenátor hupikék keverékét, Elektrót, aztán a mindig ász Zöld Manót, és a végén még egy Rinó nevű orosz balféket is, de a mesét mégsem ők vagy a rendező, hanem csakis a szuperfejlett technika képes többé-kevésbé egyben tartani.

Forgalmazza az InterCom

alá

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.