Film

A csodálatos Pókember 2.

  • - greff -
  • 2014. június 8.

Film

Hogy egy több mint fél évszázada kieszelt szuperhős töretlen népszerűsége miről árulkodik azon túl, hogy megerősíti az emberi faj csigalassú evolúciójára vonatkozó teóriákat, felettébb jó kérdés, de talán mindössze arról, hogy Stan Lee kék-piros figurájának csillapíthatatlanul eksztatikus tevékenykedése semmilyen korban nem veszít a vonzerejéből. Napjaink halálos komolysággal hörgő Batmanje és lelkibeteg Vasembere mellett pedig különösen vonzó választás lehet az önfeledt hálóhintázás. Mindez persze csak az akciójelenetekre igaz, amelyek Marc Webb második Pók-filmjében egytől egyig kimerítik a pazar látványosság kritériumait, és ez, valamint annak a ténye, hogy igen szépen sikerült megvalósítani a Pókember-mitológia egyik kulcsmozzanatát (azt, amelynek Gwen Stacy a nagy alakja), tulajdonképpen elégségesnek tekinthető ahhoz, hogy a zsáner feltétlen híveit azonnali jegyvásárlásra szólítsuk fel.

Mindenki mást azonban jóval nehezebb volna meggyőzni. Webb kegyetlenül hosszúra nyújtja a fabulát - részben egy kamaszos szerelmi drámával, ami még úgy is tökéletesen érdektelen, hogy Emma Stone, Hollywood tehetséges cukorfalatja hibátlanul hozza Gwen Stacyt, részben pedig a szuperemberek tömegesítésével, amit nyugodtan nevezhetünk Bosszúállók-szindrómának. Megkapjuk Mr. Freeze és Palpatine szenátor hupikék keverékét, Elektrót, aztán a mindig ász Zöld Manót, és a végén még egy Rinó nevű orosz balféket is, de a mesét mégsem ők vagy a rendező, hanem csakis a szuperfejlett technika képes többé-kevésbé egyben tartani.

Forgalmazza az InterCom

alá

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.