Film

A csodálatos Pókember 2.

  • - greff -
  • 2014. június 8.

Film

Hogy egy több mint fél évszázada kieszelt szuperhős töretlen népszerűsége miről árulkodik azon túl, hogy megerősíti az emberi faj csigalassú evolúciójára vonatkozó teóriákat, felettébb jó kérdés, de talán mindössze arról, hogy Stan Lee kék-piros figurájának csillapíthatatlanul eksztatikus tevékenykedése semmilyen korban nem veszít a vonzerejéből. Napjaink halálos komolysággal hörgő Batmanje és lelkibeteg Vasembere mellett pedig különösen vonzó választás lehet az önfeledt hálóhintázás. Mindez persze csak az akciójelenetekre igaz, amelyek Marc Webb második Pók-filmjében egytől egyig kimerítik a pazar látványosság kritériumait, és ez, valamint annak a ténye, hogy igen szépen sikerült megvalósítani a Pókember-mitológia egyik kulcsmozzanatát (azt, amelynek Gwen Stacy a nagy alakja), tulajdonképpen elégségesnek tekinthető ahhoz, hogy a zsáner feltétlen híveit azonnali jegyvásárlásra szólítsuk fel.

Mindenki mást azonban jóval nehezebb volna meggyőzni. Webb kegyetlenül hosszúra nyújtja a fabulát - részben egy kamaszos szerelmi drámával, ami még úgy is tökéletesen érdektelen, hogy Emma Stone, Hollywood tehetséges cukorfalatja hibátlanul hozza Gwen Stacyt, részben pedig a szuperemberek tömegesítésével, amit nyugodtan nevezhetünk Bosszúállók-szindrómának. Megkapjuk Mr. Freeze és Palpatine szenátor hupikék keverékét, Elektrót, aztán a mindig ász Zöld Manót, és a végén még egy Rinó nevű orosz balféket is, de a mesét mégsem ők vagy a rendező, hanem csakis a szuperfejlett technika képes többé-kevésbé egyben tartani.

Forgalmazza az InterCom

alá

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.