Film

Tessék mosolyogni!

  • Szabó Ádám
  • 2014. június 8.

Film

"Mi vagyunk az anyák, mi vagyunk az anyák, mi vagyunk Grúzia új anyái!" - szavalja mosolyba erőltetett arccal, tinglitangli zenére riszálva egy tucat jobb sorsra érdemes asszony és lány. Új társadalmat építenek az országban, ehhez pedig új értékek dukálnak - és ki lehetne a megújuló Grúzia jelképe, ha nem egy karakán édesanya, aki nemcsak főz-mos-takarít, de a képernyőn is jól mutat.

A lakosság megnevelése pedig nem történhet a média közbenjárása nélkül; ortodox műsorok, támogatott értékek, népnevelés - talán nekünk is ismerősek.

De a kérdés természetesen nem az, hogy ki lesz a győztes, inkább az, hogy mennyi időbe telik, míg a jelöltek mind megtörnek, és műsorkompatibilissé formálódnak. A verseny persze - és innen már szabadon tágíthatjuk a kört országra-világra - nem több egyszerű hazugságnál. Az indulók mégis küzdenek becsülettel, akad közöttük protekciós majdnemanya, mama által támogatott anyuka, kurvának kikiáltott lázadó és konzervatív szomszédnéni-típus is; a népi szépségverseny, legyen bármennyire ízléstelen, mindegyiküknek az utolsó szalmaszálat jelenti. Ezt pedig ki is használják a műsor készítői: szisztematikusan hajtják igába valamennyi versenyzőt.

A moralizálás csak a játékidő végére uralkodik el az addig meglepően visszafogott filmen - akkor viszont tömegével borul ránk a giccs és a mocsok. A médiakritikát sem ússzuk meg; a sokáig kordában tartott drámázás, gúny és fekete humor dupla dózisban érkezik a záró akkordban - de valljuk be, hiányolnánk is, ha a döntő pillanatban nem hangzana el a show must go on!

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.