Film

Tessék mosolyogni!

  • Szabó Ádám
  • 2014. június 8.

Film

"Mi vagyunk az anyák, mi vagyunk az anyák, mi vagyunk Grúzia új anyái!" - szavalja mosolyba erőltetett arccal, tinglitangli zenére riszálva egy tucat jobb sorsra érdemes asszony és lány. Új társadalmat építenek az országban, ehhez pedig új értékek dukálnak - és ki lehetne a megújuló Grúzia jelképe, ha nem egy karakán édesanya, aki nemcsak főz-mos-takarít, de a képernyőn is jól mutat.

A lakosság megnevelése pedig nem történhet a média közbenjárása nélkül; ortodox műsorok, támogatott értékek, népnevelés - talán nekünk is ismerősek.

De a kérdés természetesen nem az, hogy ki lesz a győztes, inkább az, hogy mennyi időbe telik, míg a jelöltek mind megtörnek, és műsorkompatibilissé formálódnak. A verseny persze - és innen már szabadon tágíthatjuk a kört országra-világra - nem több egyszerű hazugságnál. Az indulók mégis küzdenek becsülettel, akad közöttük protekciós majdnemanya, mama által támogatott anyuka, kurvának kikiáltott lázadó és konzervatív szomszédnéni-típus is; a népi szépségverseny, legyen bármennyire ízléstelen, mindegyiküknek az utolsó szalmaszálat jelenti. Ezt pedig ki is használják a műsor készítői: szisztematikusan hajtják igába valamennyi versenyzőt.

A moralizálás csak a játékidő végére uralkodik el az addig meglepően visszafogott filmen - akkor viszont tömegével borul ránk a giccs és a mocsok. A médiakritikát sem ússzuk meg; a sokáig kordában tartott drámázás, gúny és fekete humor dupla dózisban érkezik a záró akkordban - de valljuk be, hiányolnánk is, ha a döntő pillanatban nem hangzana el a show must go on!

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.