Film

A kém

  • - kg -
  • 2015. július 12.

Film

Brit tudósok néhány megkövült filmtekercsből kimutatták, hogy már azelőtt is létezett kémfilmparódia, hogy megszületett volna a kémfilm – eredményük publikálása óta a brit tudósokat nem találják, de ha viszontlátjuk őket egy brit tudósokról szóló paródiában, ígérjük, szólni fogunk. S mivel múltkor azt ígértük, szólunk, ha Melissa McCarthyt újból vígjátékkészítésen kapjuk, nos, a nagyszájú komika, dacolva a hollywoodi fitneszfasizmus diktálta szépségideállal, ismét beint a sótlan gebéknek, és egy újabb vígjátéksikerrel büszkélkedhet. A címadásban ott a „cipőt a cipőboltból” józansága, s ez a film egészére is jellemző: minek ide agyafúrt fordulatok, ha McCarthy egymaga elviszi a show-t mint szuperkémmé előléptetett, örök irodai alkalmazott. Ez eddig papírforma, de aki kitalálta, hogy Jason Statham szállítmányozási akciósztár is feltűnjön a színen, és anélkül, hogy nagyon erőlködne, játszva parodizálja – mondtuk már, hogy paródiában vagyunk? – teljes eddigi életművét, hát, az a valaki (Paul Feig rendező-forgatókönyvírót sejtjük a dolog mögött) tényleg megérdemel minden nullát a fizetési papírján. A film kedves bumfordiságának még az is jól áll, hogy Feig egy sitcomrendező darabosságával rakosgatja egymás után hol vicces, hol vicceskedő jeleneteit – mindkettőből van vagy tucatnyi. Nem baj, brit tudósok kimutatták, hogy a gyakorlat teszi a mestert, Budapest meg, a fő forgatási helyszín, elég olcsó a gyakorlásra.
A Ghostbusters közelgő női változatára (újabb Feig–McCarthy-produkció) tán már e gyermekbetegségek is kedves emlékké fakulnak.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.