Film

A kém

  • - kg -
  • 2015. július 12.

Film

Brit tudósok néhány megkövült filmtekercsből kimutatták, hogy már azelőtt is létezett kémfilmparódia, hogy megszületett volna a kémfilm – eredményük publikálása óta a brit tudósokat nem találják, de ha viszontlátjuk őket egy brit tudósokról szóló paródiában, ígérjük, szólni fogunk. S mivel múltkor azt ígértük, szólunk, ha Melissa McCarthyt újból vígjátékkészítésen kapjuk, nos, a nagyszájú komika, dacolva a hollywoodi fitneszfasizmus diktálta szépségideállal, ismét beint a sótlan gebéknek, és egy újabb vígjátéksikerrel büszkélkedhet. A címadásban ott a „cipőt a cipőboltból” józansága, s ez a film egészére is jellemző: minek ide agyafúrt fordulatok, ha McCarthy egymaga elviszi a show-t mint szuperkémmé előléptetett, örök irodai alkalmazott. Ez eddig papírforma, de aki kitalálta, hogy Jason Statham szállítmányozási akciósztár is feltűnjön a színen, és anélkül, hogy nagyon erőlködne, játszva parodizálja – mondtuk már, hogy paródiában vagyunk? – teljes eddigi életművét, hát, az a valaki (Paul Feig rendező-forgatókönyvírót sejtjük a dolog mögött) tényleg megérdemel minden nullát a fizetési papírján. A film kedves bumfordiságának még az is jól áll, hogy Feig egy sitcomrendező darabosságával rakosgatja egymás után hol vicces, hol vicceskedő jeleneteit – mindkettőből van vagy tucatnyi. Nem baj, brit tudósok kimutatták, hogy a gyakorlat teszi a mestert, Budapest meg, a fő forgatási helyszín, elég olcsó a gyakorlásra.
A Ghostbusters közelgő női változatára (újabb Feig–McCarthy-produkció) tán már e gyermekbetegségek is kedves emlékké fakulnak.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."