Film

A kém

  • - kg -
  • 2015. július 12.

Film

Brit tudósok néhány megkövült filmtekercsből kimutatták, hogy már azelőtt is létezett kémfilmparódia, hogy megszületett volna a kémfilm – eredményük publikálása óta a brit tudósokat nem találják, de ha viszontlátjuk őket egy brit tudósokról szóló paródiában, ígérjük, szólni fogunk. S mivel múltkor azt ígértük, szólunk, ha Melissa McCarthyt újból vígjátékkészítésen kapjuk, nos, a nagyszájú komika, dacolva a hollywoodi fitneszfasizmus diktálta szépségideállal, ismét beint a sótlan gebéknek, és egy újabb vígjátéksikerrel büszkélkedhet. A címadásban ott a „cipőt a cipőboltból” józansága, s ez a film egészére is jellemző: minek ide agyafúrt fordulatok, ha McCarthy egymaga elviszi a show-t mint szuperkémmé előléptetett, örök irodai alkalmazott. Ez eddig papírforma, de aki kitalálta, hogy Jason Statham szállítmányozási akciósztár is feltűnjön a színen, és anélkül, hogy nagyon erőlködne, játszva parodizálja – mondtuk már, hogy paródiában vagyunk? – teljes eddigi életművét, hát, az a valaki (Paul Feig rendező-forgatókönyvírót sejtjük a dolog mögött) tényleg megérdemel minden nullát a fizetési papírján. A film kedves bumfordiságának még az is jól áll, hogy Feig egy sitcomrendező darabosságával rakosgatja egymás után hol vicces, hol vicceskedő jeleneteit – mindkettőből van vagy tucatnyi. Nem baj, brit tudósok kimutatták, hogy a gyakorlat teszi a mestert, Budapest meg, a fő forgatási helyszín, elég olcsó a gyakorlásra.
A Ghostbusters közelgő női változatára (újabb Feig–McCarthy-produkció) tán már e gyermekbetegségek is kedves emlékké fakulnak.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.