Film

Monsters – Sötét kontinens

Film

Az eredetileg Japánból indult kaiju (azaz szörny)filmek az utóbbi időben érdekes oldalhajtásokat produkáltak Amerikában (Cloverfield, Monsters, Tűzgyűrű). Mint a legtöbb horrort, ezt a szubzsánert is kiválóan lehet társadalmi szorongások kifejezésére használni. Az eredeti japán Gojirába is nehéz volt nem belelátni az atomtámadás okozta traumát, de az ilyen mélyrétegekben húzódó politikai-társadalmi üzenetek a mai változatokban is megtalálhatók. A hatalmas monstrumok remekül megtestesítenek és leegyszerűsítve elénk tárnak olyan absztrakt és komplex problémákat, mint például a „civilizációk össze­csapása”.

Már Gareth Edwards Monsterse is hordozott némi politizáló töltetet, mely a rendező szándéka szerint a világ távoli részein zajló, így senkit nem érdeklő háborúkról szólt volna, ám a Sötét kontinens ezt még inkább kiemeli. Az előző részben látott földönkívüli szörnyek már a Közel-Keletet is elárasztották, így az amerikai hadsereg csapatokat küld a visszaszorításukra. Eközben a helyiek közt az iszlám fundamentalizmus terjed, így a katonáknak kétfrontos háborút kell vívniuk. A film legnagyobb hibája épp ez a végletekig lebutított szimbolizmus, melyben az iszlám fundamentalizmus terjedése a nyálkás, mindent leromboló dúvadakkal válik egyenlővé. Eközben a nyugati katonák „fehér megmentőkké” válnak, akik önmaguktól mentik meg a legjobb esetben is nemes barbárként megjelenő helyieket. A másik probléma, hogy mindez egy csupa fáradt klisével operáló, unalmas háborús film keretében jelenik meg.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."