Film

Monsters – Sötét kontinens

Film

Az eredetileg Japánból indult kaiju (azaz szörny)filmek az utóbbi időben érdekes oldalhajtásokat produkáltak Amerikában (Cloverfield, Monsters, Tűzgyűrű). Mint a legtöbb horrort, ezt a szubzsánert is kiválóan lehet társadalmi szorongások kifejezésére használni. Az eredeti japán Gojirába is nehéz volt nem belelátni az atomtámadás okozta traumát, de az ilyen mélyrétegekben húzódó politikai-társadalmi üzenetek a mai változatokban is megtalálhatók. A hatalmas monstrumok remekül megtestesítenek és leegyszerűsítve elénk tárnak olyan absztrakt és komplex problémákat, mint például a „civilizációk össze­csapása”.

Már Gareth Edwards Monsterse is hordozott némi politizáló töltetet, mely a rendező szándéka szerint a világ távoli részein zajló, így senkit nem érdeklő háborúkról szólt volna, ám a Sötét kontinens ezt még inkább kiemeli. Az előző részben látott földönkívüli szörnyek már a Közel-Keletet is elárasztották, így az amerikai hadsereg csapatokat küld a visszaszorításukra. Eközben a helyiek közt az iszlám fundamentalizmus terjed, így a katonáknak kétfrontos háborút kell vívniuk. A film legnagyobb hibája épp ez a végletekig lebutított szimbolizmus, melyben az iszlám fundamentalizmus terjedése a nyálkás, mindent leromboló dúvadakkal válik egyenlővé. Eközben a nyugati katonák „fehér megmentőkké” válnak, akik önmaguktól mentik meg a legjobb esetben is nemes barbárként megjelenő helyieket. A másik probléma, hogy mindez egy csupa fáradt klisével operáló, unalmas háborús film keretében jelenik meg.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.