DVD

A lovagkor vége

Jonathan English: Lovagok háborúja - Harc a végsőkig

  • - ts -
  • 2012. szeptember 9.

Film

Elsőre természetesen szörnyű az Ironclad címének magyar kiszerelése, pedig többszörösen is fedi a lényeget, valóban lovagok tusakodnak benne, s egynémelyük kétségkívül a végsőkig. A lényeg azonban az, hogy minden harc a végső immár: addig él ugyanis a mozi, míg léteznek benne az olyan ősi mesterségek, mint a lovagi is.

Vagy a marhahajcsári, az indiáni, a dagadti és soványi, marslakói vagy gladiátori; amikor eltűnnek a moziipar cipészei, varrónői és üstfoltozói, be lehet zárni a boltot. Ilyenformán ez a hatvanas évekből itt maradt cím nagyon is betalál: egy minden tekintetben meghaladott világ jelenik meg benne. Az elmúlást persze erősen sietteti, ha a mondott mesterségek képviselői fércmunkákat engednek ki a kezükből, ha az indián a hátán viseli a tollát, ha a cowboy cowgirl, ha a dagadt nem esik hasra, és a soványt nem törlik képen tortával, ha a gladiátor plüsstigrissel verekszik, a marslakó pedig békével jön - mert azt nem lehet.

Aktuális lovagjaink sokrétű háttérrel ereszkednek e vetítőtermi túlélőshow-ba, az inkább szolidnak mondható költségek perdöntő részét viszik a sztárok, akik közül nyilván a Róma c. tévésorozat Antoniusát adó James Purefoy a kedvencünk - s ez így lenne akkor is, ha nem emeli fel szavát Dörner kinevezése ellen. Csak hát, ugye. Csípjük még Brian Coxot is szerfelett, Derek Jacobit dettó, Földönkívüli János szerepében pedig maga Paul Giamatti lép fel, igaz, ő a kor kedvence. A látvány helyenként megjárja, de rendes forgatókönyvírókat, pláne rendezőt nem sikerült találni a mulatsághoz. Ami persze még így sem utolsó, bár ezt inkább a nosztalgia mondatja velünk, semmint józan, szakmai megfontolások.

Arról van szó, hogy a filmtörténet tán legmostohábban ábrázolt uralkodója, nevezett Földszűkletű János aláírja ugyan a Magna Chartát, de pofákat vág hozzá, s esze ágában sincs olyan marhaságokat betartani, mint például a legendás 61. cikkely, amely jogot adna a báróknak olyan disznóságokra, hogy a kártya megsértése esetén lefoglalják a király várait és egyéb ingatlanait. Mi más is lehetne ebből, mint egy derekas ostrom, bő vérengzéssel?

Giamatti úgy gurul dühbe, mint a művészettörténetben utoljára tán Pulykapipi Bodó Bélánál, s ha én tévésorozatokat fabrikálnék, az Ivanhoe remake-jében nyilván Purefoy venné át Roger Moore helyét - ezzel együtt az Ironclad egy hosszúra nyújtott, széteső és gyermeteg filmmű. Kár, hisz' lovagokat egyre ritkábban látni.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.