DVD

A lovagkor vége

Jonathan English: Lovagok háborúja - Harc a végsőkig

  • - ts -
  • 2012. szeptember 9.

Film

Elsőre természetesen szörnyű az Ironclad címének magyar kiszerelése, pedig többszörösen is fedi a lényeget, valóban lovagok tusakodnak benne, s egynémelyük kétségkívül a végsőkig. A lényeg azonban az, hogy minden harc a végső immár: addig él ugyanis a mozi, míg léteznek benne az olyan ősi mesterségek, mint a lovagi is.

Vagy a marhahajcsári, az indiáni, a dagadti és soványi, marslakói vagy gladiátori; amikor eltűnnek a moziipar cipészei, varrónői és üstfoltozói, be lehet zárni a boltot. Ilyenformán ez a hatvanas évekből itt maradt cím nagyon is betalál: egy minden tekintetben meghaladott világ jelenik meg benne. Az elmúlást persze erősen sietteti, ha a mondott mesterségek képviselői fércmunkákat engednek ki a kezükből, ha az indián a hátán viseli a tollát, ha a cowboy cowgirl, ha a dagadt nem esik hasra, és a soványt nem törlik képen tortával, ha a gladiátor plüsstigrissel verekszik, a marslakó pedig békével jön - mert azt nem lehet.

Aktuális lovagjaink sokrétű háttérrel ereszkednek e vetítőtermi túlélőshow-ba, az inkább szolidnak mondható költségek perdöntő részét viszik a sztárok, akik közül nyilván a Róma c. tévésorozat Antoniusát adó James Purefoy a kedvencünk - s ez így lenne akkor is, ha nem emeli fel szavát Dörner kinevezése ellen. Csak hát, ugye. Csípjük még Brian Coxot is szerfelett, Derek Jacobit dettó, Földönkívüli János szerepében pedig maga Paul Giamatti lép fel, igaz, ő a kor kedvence. A látvány helyenként megjárja, de rendes forgatókönyvírókat, pláne rendezőt nem sikerült találni a mulatsághoz. Ami persze még így sem utolsó, bár ezt inkább a nosztalgia mondatja velünk, semmint józan, szakmai megfontolások.

Arról van szó, hogy a filmtörténet tán legmostohábban ábrázolt uralkodója, nevezett Földszűkletű János aláírja ugyan a Magna Chartát, de pofákat vág hozzá, s esze ágában sincs olyan marhaságokat betartani, mint például a legendás 61. cikkely, amely jogot adna a báróknak olyan disznóságokra, hogy a kártya megsértése esetén lefoglalják a király várait és egyéb ingatlanait. Mi más is lehetne ebből, mint egy derekas ostrom, bő vérengzéssel?

Giamatti úgy gurul dühbe, mint a művészettörténetben utoljára tán Pulykapipi Bodó Bélánál, s ha én tévésorozatokat fabrikálnék, az Ivanhoe remake-jében nyilván Purefoy venné át Roger Moore helyét - ezzel együtt az Ironclad egy hosszúra nyújtott, széteső és gyermeteg filmmű. Kár, hisz' lovagokat egyre ritkábban látni.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.