Tévésorozat

A máját figyeld! - Hannibal

  • - köves -
  • 2013. május 7.

Film

Nincs mit szépíteni: Jonathan Demme filmje, A bárányok hallgatnak a maga nemében egy remekmű, Anthony Hopkins pedig - igen, tudjuk, őelőtte már Brian Coxnak is megvolt a figura - mindörökre magáévá tette dr. Hannibal Lecter, a hét lakat alatt őrzött emberevő pszichiáter figuráját. A későbbiekben maga Hopkins is sokat tett azért, hogy e remekbe szabott szörnyetegből vásári attrakció váljék, de A bárányokhoz minden tekintetben méltatlan folytatásoknak - bár alkotóik mindent elkövettek (Ridley Scottot a mai napig nem számoltatta el senki a 2001-es folytatásért) - mégsem sikerült teljesen lenullázniuk a jó doktor viszolyogtató vonzerejét.


 

Ennek ékes bizonysága, hogy egyszerre két tévécsatorna is fantáziát látott a hannibalizmus folytatásában, igaz, szemmel látható eredményre csak az egyik jutott. Az, amelyik A vörös sárkányban megismert Graham ügynök történetét meg persze Hannibalét bogozza visszafelé. S bár nagy erők vannak működésben, hogy Hanniballal egyenrangú félként prezentálják, ugyanabba a drámai súlycsoportba helyezzék a fóbiás fiatal ügynököt - akinek azért rossz, mert túl könnyen képzeli bele magát mindenféle őrült gyilkosok helyébe és fejébe -, ez csak arra jó, hogy késleltessék az est nagy H-val kezdődő fénypontját. A társas kapcsolatoktól irtózó, de a terepre vonakodva visszatérő Graham ügynök egyelőre kevés dologgal véteti észre magát a minden második sorozatra jutó helyszínelők és profilozók sűrű mezőnyében. Mérföldekről látható kínját Hugh Dancy a brit iskola felől közelíti: Hugh Grant is így csinálta volna, ha nem romantikus komédiákban, hanem horrorokban kezdi a zavartan makogó férfiak alakítását. Graham ügynök egy korrekt, de bárkivel behelyettesíthető sorozatalkatrész, egyelőre főszálként is mellékszál.

Minden szem viszont Hannibalon, akiről, ugye, az étkezések ezen szakaszában - hol vagyunk még a lebukástól - nem eldöntött, hogy emberhúst vagy csak marhát szúr a villájára. Erre az első adandó alkalommal rá is játszik a Hannibalt újrafazonírozó sorozat: Mads Mikkelsen belépője maga a megtestesült fine dining: a tányéron csupa nemes textúra, a nagy színész nagy arcán pedig csupa nemesen megkomponált hannibali őrület. Persze még csak csupa sejtetés az egész, hiszen azt játsszuk, hogy még semmit sem tudunk, így azt sem, hogy milyen babbal és milyen borral fogyasztotta el Anthony Hannibal Hopkins a népszámlálót. Midőn Mikkelsen eszik - és alighanem sokat fog -, az egyelőre Hopkins miatt, és nem annyira a saját jogán élvezetes.

- köves -

Szerdánként az AXN műsorán


"Beviszünk egy sötét folyosóra"

David Slade rendező

- Thomas Harris több regényt is szentelt Hannibal alakjának. E sorozat szempontjából melyik volt a legfontosabb?

- A vörös sárkány volt a mi bibliánk. Bár Harris prózája barokkosan túláradó, részletgazdag, a filmek elsősorban a Hannibalt körülvevő rejtéllyel foglalkoztak, s ezt a munkát remekül elvégezték. Minket az érdekelt, hogy mi mindent lehet még megmutatni a figurából, ha úgy tetszik, a hétköznapi oldalából.

- A regények kronológiájában hol helyezkedik el a sorozat?

- Noha Harris valamikor a hetvenes években kezdi A vörös sárkányt, számomra nem jelentett gondot, hogy a mába helyezzem a történetet. Mondjuk úgy, a sorozat A vörös sárkány előtti év eseményeit dolgozza fel. De aki elég szemfüles, észre fogja venni a regényre és a szerzőre tett utalásainkat. A könyv egy kései kiadásának előszavában Harris például arról ír, hogy a semmi közepén, vadon élő kutyákkal körülvéve írta meg a regényt. Megtaláltuk a házat, és megtaláltuk a vad kutyákat is.

- A regény megjelenése óta menynyit változott a sorozatgyilkosokról alkotott filmképünk?

- Amióta A vörös sárkány megjelent, sokkal többet tudunk a pszichopatákról, a sorozatgyilkosokról és arról is, miként működnek a Grahamhez hasonló profilkészítők az FBI-nál. Ebben a témában számomra Elliott Leyton könyve, a Hunting Humans az alapmű. A szerző maga is FBI-os profilozó. A közönség is felkészültebb az aberrált, gyilkos elmékkel kapcsolatban.

- Hogy került a képbe Mads Mikkelsen?

- Brian Cox és Anthony Hopkins nyomába lépni, hát, nem kis dolog. Madsszal másmilyen megközelítést kerestünk. Olyan arccal, amilyen neki van, már alapból rémisztő az ember, viszont a humor sem idegen ettől az arctól. De ez a sorozat nem arról szól, hogy beviszünk egy sötét folyosóra, és jól magadra hagyunk. Minket a szereplők kapcsolata és a feszültség fokozása érdekel, nem a vérfürdő.

Az interjút az AXN bocsátotta rendelkezésünkre.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.