„A meztelenség komfortos helyzet” - Jemima Kirke színésznő

Film

Ő Jessa Lena Dunham HBO-s sorozatában, az utolsó évadába lépett Csajokban. Ő a képzőművész a csapatban, a festészetet cserélte le – vonakodva persze és átmenetileg – a sorozatsztárságra. New Yorkban beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A második évad során be akarta dobni a törülközőt; felhívta Dunhamet, és közölte vele, hogy ennyi volt. Végül mi szólt a maradás mellett?

Jemima Kirke: A szerződésem, és ami benne állt. Volt egy pont, amikor úgy éreztem, sok ez a reflektorfényből, szép volt, jó volt, elég volt. A színészet egyáltalán nem szerepelt a vágyaim között. Persze aláírtam a szerződést, senki sem kényszerített, de a Girlsszel járó ismertség kezdett a terhemre lenni. Nem akartam, hogy azt mondják rám, ha valami másba kezdek, hogy, jaj, hát nem érdekes, az egyik lány a Csajokból most épp fotózgat. Nem akartam, hogy egy vicc váljék belőlem. Végül meggyőztek, illetve nem is kellett, hogy meggyőzzenek, meggyőzött a szerződésem.

MN: Megbánta?

JK: Egy cseppet sem. De azt kikötöttem, hogy nem fogok a late night show-kban haknizni, és csak annyi interjút adok, amennyit a szerződésem előír. Ellenálltam, ameddig csak tudtam, aztán valamikor a negyedik évad táján kinyílt a szemem, hogy minek ez a nagy finnyáskodás, amikor a saját képemre is formálhatnám ezt az melót. És még fizetnek is érte.

false

 

Fotó: HBO

MN: Az, hogy fizetnek is, kellemes változatosság lehetett, főleg a Tiny Furniture-höz képest. Ebben a korai Dunham-opusban kezdte a színészi pályafutását.

JK: Baráti beugrás volt, Lena egy árva centet sem tudott fizetni. A felkérés szó szerint így hangzott: gyere, játssz már a filmemben! Elég fiatal voltam, elég kevés kötelezettséggel az életben, hogy megvonhassam a vállam, és azt mondjam, hogy miért ne. Nem volt sem gyerekem, sem munkám. Azóta Lena azért sokat fejlődött rendezőként, ma már nagyjából tudja, hogy melyik felszerelés mire való. A hangsúly a nagyjábólon van. Nincs egyedül ezzel, vagyunk még egypáran így, akik csak úgy teszünk, mintha tudnánk, mi mire való.

MN: A pozitív testkép fő propagálójaként a Csajok sosem riadt vissza a meztelenségtől. Könnyű volt a kamerák előtt meztelenül megőrizni a pozitív testképet?

JK: Az elmúlt hat évad alatt a meztelenség is könnyebbé vált. Nekem és Lenának ez sosem jelentett különösebb nehézséget, a meztelenség mindkettőnk számára komfortos. És, hogy őszinte legyek, szerintem mindkettőnket szórakoztatott is, ha az egész stáb előtt meztelenkedhettünk. Vicces volt, nekünk legalábbis. Felettébb unalmas, ahogy a testekre tekint a média. Lehet, hogy amit a Csajokban csináltunk, ma újnak számít, de szívből remélem, hogy 20-30 év múlva mindez már rég idejétmúlt lesz. Hű, de nagy szám volt ez akkor a tízes években! – így lenne jó emlékezni.

MN: A kilencvenes évek végén a Szex és New York volt a nagy szám. Elmúlt felette az idő?

JK: A Szex és New York nem szólt másról, csak a szexről meg a partikról partikra járó nőkről, akik egy kicsit ugyan rosszalkodtak, de nem jutottak messzire a rossz magaviseletben. De hol vagyunk ma már ettől?!

MN: És hol vagyunk ma már azoktól a politikailag ártatlanabb időktől, amikor a Csajok elkezdődött…

JK: Jaj, nagyon kínos ez az egész. Tavaly az egész ország egy reality show-vá változott, mára pedig ez a reality show maga lett a valóság. De talán valami jó is történik; a liberálisok talán végre összekapják magukat. Sokat kritizálták őket, hogy az égvilágon semmit sem csinálnak. Hát, talán most csinálnak.

MN: És maga mit fog csinálni? Most, hogy teljesítette minden szerződéses kötelezettségét és a sorozat is a végéhez közeledik, mi lesz a színészettel?

JK: Nem mondanám, hogy elárasztanának minket szerepekkel. Sokszor megkaptuk, hogy mi, akik a Csajokban szerepelünk, nem szerepet játszunk, mi magunk vagyunk ezek a csajok. De könyörgök, ezek csak szerepek, a Csajok meg egy tévésorozat, miért nem lehet ezzel megbarátkozni? Erős a gyanúm, hogy többen utálják a sorozatot, mint ahányan valójában nézik. Na, ez máris mehet a Twitterre! Én egy nagyon is létező New York-i típust, a belvárosi, elitista, inkább csak lebegő, mintsem bárhova is tartó manhattani, szabad szellemű előkelőséget játszom. Erre fel a következő szerepajánlatokat kaptam: a kemény csajt és a kemény csajt szomorúsággal a szemében. Én még egy forgatókönyvet ebben az életben nem bírok elolvasni, amiben a rossz ribanc a főszereplő, aki azért a lelke legmélyén egy szomorú teremtés. Bele sem merek gondolni, hogy a többiek milyen könyveket kapnak. Lena alighanem olyanokat, melyek egy szendvicset majszoló, felháborodott lány jelenetével kezdődnek.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.