Film

A mindenség elmélete

  • 2015. február 23.

Film

A nagy emberek nagy életét az apró gyarlóságok teszik elviselhetővé a vásznon. Nincs idegesítőbb, mint amikor ismeretterjesztő csatornák műsoraiban az képezi a narrációhoz mellékelt, illusztratív képsorok egészét, hogy egy statiszta úgy tesz, mintha. Mintha festene, mintha intézkedne, mintha töprengene. Csapda az ilyesmi komoly életrajzi filmnél is: vagy arról van szó, amiről szó van (jelen esetben egy zseniális tudósnak, Stephen Hawkingnak a világegyetem mibenlétére vonatkozó, de egyszerű halandó számára alig követhető gondolatairól), és akkor párbeszédes formába kell önteni a legelvontabb kozmológiai eszmefuttatásokat, vagy a nagy ember magánéletének hétköznapi futamairól, amelyek viszont pont ugyanolyan banális fordulatokból állnak, mint egy vízvezeték-szerelő kalandos éle­te. Jelen film természetesen ízléssel bánik Hawking közismert egészségi állapotának bemutatásával, de azért mégiscsak e körül forog a sztori. A testi leépülés stációi több drámai anyagot szolgáltatnak, mint a zseni tudományos meglátásai. Az, hogy akkor hogyan is vannak a dolgok a feleségével (akiről inkább szól a film, mint magáról a tudósról – hiszen az ő memoárjából írták a forgatókönyvet) meg a nőkkel, sokkal inkább tárgya a filmnek, mint maga az életmű.

A Hawking életéről készült míves mozi pont olyan csordogálóan unalmas képfolyam, mint a legtöbb hasonló produktum: kiváló színészekkel, gondosan felépített díszletekben, a valóságot a hatás érdekében diszkréten átíró, precízen kiókumlált dramaturgiai fordulatokkal. Van eleje, közepe, vége – de nincs egyéb értelme.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.