A pocakos humorista leblattyog a stand up klubba, istent-embert nem kímélve ontja a poénokat, majd hazakullog, és éli az életét, mint mindenki, aki nem humorista. Nem reménytelen felállás, Louis C. K. például a világ legjobb sorozatát hozta ki az ötletből. Meg a pengeéles poénokból és a pocakos figura már-már szívbemarkoló, offstage bénázásaiból. A hazai húspiacon úgy fest mindez, hogy Hadházi László magyar humorista (na jó, humorista énjének fiktív változata) felmegy a pódiumra, ott erőlködik kicsit, majd lejön a pódiumról, és ez így menne az idők végeztéig, ha nem jönne közbe Kiss Ádám másik magyar humorista, aki komoly konkurenciát jelent a lankadó celebnek. Tiszta sor, záporoznak majd a poénok, a két komikus egymásnak feszül, s újra csak záporoznak majd a poénok, és így tovább az időnk végeztéig. Mégsem ez következik, hanem egy másfél órás munkavédelmi oktatófilm a komikuslét veszélyeiről, elsősorban a
poénmentes létezés keserűségéről. Sorra olyan helyzetekben láthatjuk szegény Hadházit és a kevésbé szegény, mert kevesebbet szereplő
Kisst, amelyekben nemhogy egy épkézláb poén nem hangzik el (a rendőrviccek talaján mozgunk), de a körülöttük tébláboló diplomás színészek is feltűnő kínban vannak. Eszenyi Enikő saját testtömegét megsokszorozva sem tűnik többnek, mint egy nagypofájú kényszerevő gálvölgyis paródiája, szegény Vajdai Vilmossal meg elhitették, hogy vicces, ha parfümmel fújja magát, mint dörzsölt médiacápa. A filmben szerepet kapott az ismert színész és takarékpénztár, az OTP is. Ő tényleg a helyén van, még csak szegénynek sem mondanánk.
A Café Film bemutatója
