Film

A múmia

  • - kg -
  • 2017. július 15.

Film

Tom Cruise-t élő istenné akarja tenni a filmtörténet híres szörnyetege, az ezúttal női alakot öltő múmia, de hát Tom Cruise már réges-rég egy élő isten, így semmi értelme az egésznek. Az új Múmia-filmnek az lenne az értelme, hogy ismét ellepjék a vásznat a Universal klasszikus szörnyei (felkészül Frankenstein teremtménye), ennek a franchise osztályon kiérlelt koncepciónak az első fecskéje Tom Cruise találkozása az ókori némberrel. Az új idők új múmiája nagy érdeklődést tanúsít Tom felsőteste iránt, ezzel alighanem sok múmia lehet így, de ’32-ben még más volt a helyzet, Boris Karloff klasszikus Múmia-felfogásába ilyesmi nem fért bele. Cruise-t egyébként derűt sugárzó sírrablóként írták a történetbe, amolyan könnyed fickó, aki golyózáporban is poénképes, és csak átok hatására komorul el. Ilyenkor a film is veszít ólmos könnyedségéből, a szereplők meg olyanokat mondanak ókoriul, hogy „hamarosan ránk virrad”. Veszélyes szókombó ez, aki „ránk virrad”-ot mond, jobb, ha lehúz előbb néhány évtizedet a Royal Shakespeare Companyben. A filmben szerepelnek még zombik, keresztes lovagok, kereszteslovag-zombik és víz alatti kereszteslovag-zombik – kezdő színészeknek ez is jól mutat a cv-jükben. Russell Crowe-t se felejtsük ki, ő Dr. Jekyll, vicsorog kettőt, és már le is játszott mindenkit. Pedig a gyorsan oszló múmiacsajnak 2×2 szemgolyója van, az se semmi. Az extra golyókkal nyilván már a jövőbe néz (a jövő meg őbelé), és látja, hogy a Universal-szörnyek sorában jön a Láthatatlan Ember, akit alakíthatna bárki, de Johnny Depp fog nem látszani.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.