Tom Cruise-t élő istenné akarja tenni a filmtörténet híres szörnyetege, az ezúttal női alakot öltő múmia, de hát Tom Cruise már réges-rég egy élő isten, így semmi értelme az egésznek. Az új Múmia-filmnek az lenne az értelme, hogy ismét ellepjék a vásznat a Universal klasszikus szörnyei (felkészül Frankenstein teremtménye), ennek a franchise osztályon kiérlelt koncepciónak az első fecskéje Tom Cruise találkozása az ókori némberrel. Az új idők új múmiája nagy érdeklődést tanúsít Tom felsőteste iránt, ezzel alighanem sok múmia lehet így, de ’32-ben még más volt a helyzet, Boris Karloff klasszikus Múmia-felfogásába ilyesmi nem fért bele. Cruise-t egyébként derűt sugárzó sírrablóként írták a történetbe, amolyan könnyed fickó, aki golyózáporban is poénképes, és csak átok hatására komorul el. Ilyenkor a film is veszít ólmos könnyedségéből, a szereplők meg olyanokat mondanak ókoriul, hogy „hamarosan ránk virrad”. Veszélyes szókombó ez, aki „ránk virrad”-ot mond, jobb, ha lehúz előbb néhány évtizedet a Royal Shakespeare Companyben. A filmben szerepelnek még zombik, keresztes lovagok, kereszteslovag-zombik és víz alatti kereszteslovag-zombik – kezdő színészeknek ez is jól mutat a cv-jükben. Russell Crowe-t se felejtsük ki, ő Dr. Jekyll, vicsorog kettőt, és már le is játszott mindenkit. Pedig a gyorsan oszló múmiacsajnak 2×2 szemgolyója van, az se semmi. Az extra golyókkal nyilván már a jövőbe néz (a jövő meg őbelé), és látja, hogy a Universal-szörnyek sorában jön a Láthatatlan Ember, akit alakíthatna bárki, de Johnny Depp fog nem látszani.
A UIP–Duna Film bemutatója
