Ám a szigetre érkezett ifjú káplán fejéből kipattan a nagyszerű gondolat (kondomokat kilyukasztani, antibébi-tablettákat vitaminra cserélni), amely nemcsak megmenti a falucskát az elnéptelenedéstől, de a gyermekáldások számának hirtelen megnövekedése után érkező csodaváró turisták inváziójának következtében anyagilag is felvirágzik az amúgy elhagyatott földdarab.
Parabola akar itten kerekedni, amelyből ki kéne, hogy rajzolódjék számtalan kelet-európai frusztrációnk abszurditása. Megkapja a magáét a nacionalizmus és a homofóbia, a provinciális beszűkültség, a politikusi álszentség és a balkáni vérmesség. Vinko Bresan rendező sok cseh filmet nézett, bele-belesandított Kusturica munkáiba (aki maga is rájárt Makavejevre), és Fellinit is ismeri. Azt is tudja, hogy egy ilyen zárt közösségben játszódó vígjátékban kizárólag csodabogaraknak van hely, s hozza is a lököttségi sztenderdet. Viszont, bár eleinte igyekszik elkerülni, hogy a legkézenfekvőbb alanyon köszörülje a nyelvét, végül csak nem támad jobb ötlete, mint a katolikus egyházat tenni meg minden rossz okozójának. Úgynevezett humorral, persze. Amibe azért éppúgy belefér egy kórházba késve szállított vetélő nő, mint egy öngyilkosságban elhunyt vízihulla.
A Mozinet bemutatója
