Film

A majmok bolygója - Forradalom

  • - kg -
  • 2014. augusztus 19.

Film

Mind közül a legnagyobb majom a filmben embert alakító Gary Oldman, aki nemrégiben a Playboyt beszélte tele Mel Gibsont felmentő hülyeségeivel (majd a Jimmy Kimmel Live-ban meakulpázott menetrendszerűen). Az igazi majmok közül viszont még mindig Caesar viszi a prímet; remek harcos, odaadó apó és lelkesítő vezér, aki előtt meghajlik az is, aki egyébként nagyon nem ért egyet a főnök fennen hangoztatott "majom nem öl majmot" elvével.

Persze felütik a fejüket az emberek is, már az a kevés, aki az első és második rész között kitört világméretű kórban nem veszett oda. Oldmant már említettük, ő nem veszett, sőt, a szemüvege is megmenekült, a józanságot és bátorságot viszont nem ő, hanem Jason Clarke hivatott átvinni a túlpartra. Az ausztrál jól adta a CIA kínzásspecialistáját a Zero Dark Thirtyben, de itt semmi dolga, csak rezignáltan néz, amerre fennforgás van. Az pedig nagyon van: Caesart galád módon letaszítja trónjáról egy fajtabéli, aki lovon ülve, mindkét kezében gépfegyverrel ront az emberekre. A látványos majomakciók közepette a főemlősök egy kezdő KDNP-s szókészletével ("család, otthon, jövő") fejezik ki a bennük dúló gondolatokat, ám mivel majmok, inkább a beszéd heroikus képessége számít, mintsem a szlogenek egyszerűsége. A végére persze kiderül, hogy a majom is csak ember, de az ide vezető út remek majom-majom, majom-medve és majom-ember küzdelmekkel van kikövezve. Az előző rész meglepetésfaktora a múlté, ami maradt, az egy korrekt majomakciófilm - ha nem is az év, de a hét akciófilmje mindenképpen.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.