Film

A séf

  • - kg -
  • 2014. november 9.

Film

Robert Downey Jr. egy csupaszív fickó, aki friss bejelentése szerint Hollywood számkivetettjét, Mel Gibsont szeretné a következő Vasember rendezőjének. A dolog oda vezethető vissza, hogy amikor épp Downey Jr. volt Hollywood számkivetettje, elsőként Gibson sie­tett a megsegítésére és adott neki szerepet Az éneklő detektívben.

De Robert csupaszív ember azért is, mert nem feledkezett meg másik pártfogójáról, Jon Favreau-ról sem; ő volt, aki rendezőként addig kardoskodott Downey Jr. mellett, míg a vonakodó stúdiófejek végül engedtek, és neki adták a Vasember címszerepét. És most, hogy Favreau – megfáradván a Vasemberek és az űrlényeket cowboyokkal pároztató megbízások tengerében – összedobott egy könnyed kis indie-t, a csupaszív Jr.-nak nem kellett kétszer mondani: jött, hogy egy közepesen vicces jelenet erejéig a nevével segítse a független próbálkozást. De lehet, hogy szimplán csak az imponált neki, hogy A séf c. film egy csupaszív üdvtörténet, melynek során korunk hőse, a snidlingjére sokat adó, virtuózan aprító sztárséf egy büfékocsi gyomrában talál rá a boldogságra, a népek konyhájának igazi olvasztótégelyére. Értjük a célzást; Favreau, a Bárbarátok írójából hollywoodi tényezővé emelkedett szaki maga is visszatalált a büfékocsihoz. De az is lehet, hogy nincs is célzás, csak lazaság van, jókedv és sok barát (Scarlett Johanssontól Dustin Hoffmanig mindenki benézett), így az sem fáj, hogy amikor Favreau az órájára nézve konstatálja, hogy jól elszaladt az idő (barátok közt az gyorsan szalad), sietve, aktus közben hagyja ott e könnyed kis ételpornót.

A Big Bang Media bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.