De Robert csupaszív ember azért is, mert nem feledkezett meg másik pártfogójáról, Jon Favreau-ról sem; ő volt, aki rendezőként addig kardoskodott Downey Jr. mellett, míg a vonakodó stúdiófejek végül engedtek, és neki adták a Vasember címszerepét. És most, hogy Favreau – megfáradván a Vasemberek és az űrlényeket cowboyokkal pároztató megbízások tengerében – összedobott egy könnyed kis indie-t, a csupaszív Jr.-nak nem kellett kétszer mondani: jött, hogy egy közepesen vicces jelenet erejéig a nevével segítse a független próbálkozást. De lehet, hogy szimplán csak az imponált neki, hogy A séf c. film egy csupaszív üdvtörténet, melynek során korunk hőse, a snidlingjére sokat adó, virtuózan aprító sztárséf egy büfékocsi gyomrában talál rá a boldogságra, a népek konyhájának igazi olvasztótégelyére. Értjük a célzást; Favreau, a Bárbarátok írójából hollywoodi tényezővé emelkedett szaki maga is visszatalált a büfékocsihoz. De az is lehet, hogy nincs is célzás, csak lazaság van, jókedv és sok barát (Scarlett Johanssontól Dustin Hoffmanig mindenki benézett), így az sem fáj, hogy amikor Favreau az órájára nézve konstatálja, hogy jól elszaladt az idő (barátok közt az gyorsan szalad), sietve, aktus közben hagyja ott e könnyed kis ételpornót.
A Big Bang Media bemutatója
