Film

A séf

  • - kg -
  • 2014. november 9.

Film

Robert Downey Jr. egy csupaszív fickó, aki friss bejelentése szerint Hollywood számkivetettjét, Mel Gibsont szeretné a következő Vasember rendezőjének. A dolog oda vezethető vissza, hogy amikor épp Downey Jr. volt Hollywood számkivetettje, elsőként Gibson sie­tett a megsegítésére és adott neki szerepet Az éneklő detektívben.

De Robert csupaszív ember azért is, mert nem feledkezett meg másik pártfogójáról, Jon Favreau-ról sem; ő volt, aki rendezőként addig kardoskodott Downey Jr. mellett, míg a vonakodó stúdiófejek végül engedtek, és neki adták a Vasember címszerepét. És most, hogy Favreau – megfáradván a Vasemberek és az űrlényeket cowboyokkal pároztató megbízások tengerében – összedobott egy könnyed kis indie-t, a csupaszív Jr.-nak nem kellett kétszer mondani: jött, hogy egy közepesen vicces jelenet erejéig a nevével segítse a független próbálkozást. De lehet, hogy szimplán csak az imponált neki, hogy A séf c. film egy csupaszív üdvtörténet, melynek során korunk hőse, a snidlingjére sokat adó, virtuózan aprító sztárséf egy büfékocsi gyomrában talál rá a boldogságra, a népek konyhájának igazi olvasztótégelyére. Értjük a célzást; Favreau, a Bárbarátok írójából hollywoodi tényezővé emelkedett szaki maga is visszatalált a büfékocsihoz. De az is lehet, hogy nincs is célzás, csak lazaság van, jókedv és sok barát (Scarlett Johanssontól Dustin Hoffmanig mindenki benézett), így az sem fáj, hogy amikor Favreau az órájára nézve konstatálja, hogy jól elszaladt az idő (barátok közt az gyorsan szalad), sietve, aktus közben hagyja ott e könnyed kis ételpornót.

A Big Bang Media bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.