A csinos strici, vagy a korlátolt rendőr?

  • narancs.hu
  • 2014. november 8.

Film

Ma van Alain Delon születésnapja, szép kerek, a 79. Épp itt van tehát az ideje, hogy kiválasszuk, melyik is az ő legjobb filmje. A feladat nehezebb, mint elsőre gondolnánk. Segítsen, szavazzon!

Az ember olykor hajlamos azt mondani, hogy csak egy szimpla szépfiú volt. Máskor meg azt, hogy az egész életműve zsarukra és csirkefogókra, egy-két grimasszal megjeleníthető papírfigurákra korlátozódik. Nos, mindez igaz, de ezzel együtt is a filmtörténet egészen különleges fejezetét írta, a maga nemében egészen egyedülállót.

false

 

Fotó: Europress

Mindenét beleadta szerepeibe, szépségét, romlottságát, amije csak volt, értő rendezők kezei között jóval többnek mutatkozott kellemes fényvisszaverő felületnél. Tetszik valakinek vagy sem, szeretjük vagy nem szeretjük, egy nagy filmművészt köszöntünk ma (mi ráadásul még szeretjük is). Semmi perc alatt találtunk is egy tucat kétségtelen remekművet a pályáján, inkább az jelentett problémát, hogy egyet-kettőt még ki is kellett hagyni… De melyik volt ezek közül a legjobb film?

 

 

false

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.