A skót srác és az óvatos Tony – Roger Moore, örökös James Bond

Jókat anekdotázott már A nevem Moore…, Roger Moore című memoárjában is, de a folytatásban sem adta alább: a tavaly megjelent One Lucky Bastard is tele van remek sztorikkal. A 87 éves örökös Bondot e-mailben bírtuk további anekdotázásra.

Magyar Narancs: A Pinewood Stúdióban lévő irodája nemrég komoly veszélybe került az új Star Wars-film miatt. Mit lépett?

Roger Moore: Egy nap arra mentem be, hogy hatalmas a felfordulás, beköltözött a Star Wars stábja a folyosómra, ahol az én irodám is van. A lehető legszigorúbb biztonsági intézkedéseket vezették be, lezárták a folyosómat is, innentől csak külön kártyával lehetett megközelíteni az illemhelyet és a konyhát. A Pinewood emberei a fülük botját sem mozgatták, ezért kénytelen voltam értesíteni J. J.-t (J. J. Abrams, az új Star Wars-film rendezője – a szerk.), hisz’ régről ismerem, szerepeltem az Alias című sorozatában. Well, hamarosan ismét elérhettem a vécét.

MN: A Moonraker című Bond-opus azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy a Star Wars-rajongókat is megszólítsa. Önt is megérintette a Star Wars-mánia?

RM: Egyáltalán nem érintett meg. A special effectekkel sem kellett sokat bajlódnom; míg mi Párizsban forgattunk, a trükkök nagy részén a Pinewood stúdióban dolgoztak. Egy-két jelenetet leszámítva az effektek és én messze elkerültük egymást.

MN: A kém, aki szeretett engem után a Moonrakerben is feltűnt Jaws, a vasfogú, a James Bond-filmek egyik legnépszerűbb főgonosza. Jól kijött a Jawst alakító Richard Kiellel?

RM: Ó, hát Richarddal nem volt nehéz kijönni. Nemcsak rendkívül kedves, de rendkívül intelligens embert is tisztelhettem benne. Nagyszerűen szórakoztunk a két film forgatásán. De utána sem tűnt el az életemből, kapcsolatban maradtunk. Egy héttel azelőtt beszéltem vele utoljára, hogy meghalt szegény.

MN: A könyvében sokat sztorizik Tony Curtisről is, akivel a Minden lében két kanál című sorozatot forgatta. Curtisnél szűkmarkúbb sztárt keresve sem lehetett volna találni – legalábbis ez tűnik ki a szavaiból.

RM: Tony nem annyira szűkmarkú volt, mint inkább, hát, hogy is mondjam, szóval rendkívül óvatosan bánt a pénzével. Tudott ő nagyon is nagylelkű lenni a maga módján. Nagyon szegény családból származott, azt hiszem, ez lehetett az oka.

MN: Michael Caine-nel híres barátok, de közös filmjük, a Telitalálat hatalmas bukás volt. Túlélte a barátságuk ezt a szerencsétlenséget?

RM: Persze. A mai napig jó barátok vagyunk, és alig várjuk, hogy elkészíthessük a Telitalálat 2-t.

MN: Caine hangját számos híresség remekül utánozza. És ön?

RM: Attól tartok, én nem rendelkezem ezzel a tulajdonsággal.

MN: Caine is megírta a maga memoárját; ebben részletesen leírja, hogy a hatvanas évek swinging Londonja remek terep volt a csajozáshoz, különösen egy fiatal színész számára. Vele tartott?

RM: Nem, én boldog házasságban éltem. Tulajdonképp világéletemben házasságban éltem. Azóta élek házasságokban, hogy bevonultam katonának. A hatvanas évekre pedig már egyáltalán nem emlékszem.

MN: A James Bond filmsorozat két producer, Cubby Broccoli és Harry Saltzman agy­szüleménye. Melyikük volt nagyobb hatással Bondra?

RM: Harry 1975-ben kilépett a sorozatból. Bírtam őt is, de sokkal közelebb éreztem magamhoz Cubbyt; közeli barátságban voltunk egészen a haláláig. Cubby imádta csinálni a Bond-filmeket és ez a szerelem meg is látszik a vásznon.

MN: Broccoli jó barátja volt Sammy Davis Jr.-nak, aki egyszer meginvitálta önöket egy privát filmvetítésre, de nem árulta el, hogy mi lesz a film. A Mély torok című opust vetí­tették.

RM: Hát, igen, ilyen volt Sammy humora.

MN: Amikor a jelenetét kivágták a Gyémántok az örökkévalóságnak című Bond-filmből, ön közölte vele a hírt?

RM: Az a skót srác bulija volt, én abban nem szerepeltem.

MN: A Polipkában viszont szerepelt. A dublőrje súlyos balesetet szenvedett a forgatáson. Mi történt?

RM: Martin Grace egy mozgó vonat oldalán lógott. Az embereink ellenőrizték a síneket, két mérföld hosszan semmilyen akadály nem állt a vonat útjába. Lement az első jelenet, minden rendben zajlott. A második felvétel során azonban nem tolattak vissza a biztonságos szakasz elejére, hanem mentek tovább. Ekkor ütött be a krach. Egy betonoszlop került az útjukba, és telibe kapta Martint. Szegény, továbbra is kapaszkodott, mert tudta, hogy ha elereszti a fogódzkodót, a vonat alatt végzi. Alig maradt épp csont a testében. Hónapokig feküdt kórházban.