Épp 12 éve fogott Jennifer Lopez hasonló tucatthrillerbe – a Most már elég egy komoly témából, a családon belüli erőszakból csinált minden értelemben habkönnyű filmet. De annak idején legalább a haját levágatta a szerep kedvéért, most semmiféle színészi áldozatot nem hoz, az első pillanattól az utolsóig Lopez marad; combvillantással, csipkebugyival és néhány műfajhelyes sikollyal. A film vonzereje nagyjából ki is merül a meglibegtetett szex- és üldözési jelenetben, ahogy a szerep sem kiált Sztanyiszlavszkij-módszerért – irodalomtanár létére egy rémes duplarandi után a szomszéd fiú ágyában köt ki. A tanárnő dögös és üresfejű, a fiú szintén, így akár még szép párt is alkothatnának, de ott a család, a munka meg az az apróság, hogy a srác egy pszichopata. Ezt bizonyítandó egyszer csak idegből a falba ver, nagyokat fújtat, együttlétük képeivel zsarolja a nőt, egyszóval semmi olyat nem csinál, amit a filmről szóló ismertetőt elolvasva ne várnánk el tőle. A végén persze elszabadulnak az indulatok, és pontosan öt perccel a stáblista előtt már izgalmakat, vért, verítéket és könnyeket is látunk. Nem látunk azonban semmi olyat Lopez művésznőből, amit egy bulvármagazin ne közölne le akár címlapon is.
A visszafogottan bemutatott együttlét tehát inkább lohasztja, mint tüzeli érdeklődésünket – de hát mi másra is számítanánk egy filmtől, amiben a vágyakozást néhány bicepszre vetett pillantás jelenti; a művelt nő és az irodalom egyenlő Homérosszal; az ablakon pedig nem lehet úgy kinézni, hogy épp ne egy vetkőző szomszédba botoljon az ember.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
