Film

A szomszéd fiú

  • Szabó Ádám
  • 2015. május 3.

Film

Épp 12 éve fogott Jennifer Lopez hasonló tucat­thrillerbe – a Most már elég egy komoly témából, a családon belüli erőszakból csinált minden értelemben habkönnyű filmet. De annak idején legalább a haját levágatta a szerep kedvéért, most semmiféle színészi áldozatot nem hoz, az első pillanattól az utolsóig Lopez marad; combvillantással, csipkebugyival és néhány műfajhelyes sikollyal. A film vonzereje nagyjából ki is merül a meglibegtetett szex- és üldözési jelenetben, ahogy a szerep sem kiált Sztanyiszlavszkij-módszerért – irodalomtanár létére egy rémes duplarandi után a szomszéd fiú ágyában köt ki. A tanárnő dögös és üresfejű, a fiú szintén, így akár még szép párt is alkothatnának, de ott a család, a munka meg az az apróság, hogy a srác egy pszichopata. Ezt bizonyítandó egyszer csak idegből a falba ver, nagyokat fújtat, együttlétük ­képeivel zsarolja a nőt, egyszóval semmi olyat nem csinál, amit a filmről szóló ismertetőt elolvasva ne várnánk el tőle. A végén persze elszabadulnak az indulatok, és pontosan öt perccel a stáblista előtt már izgalmakat, vért, verítéket és könnyeket is látunk. Nem látunk azonban semmi olyat Lopez művésznőből, amit egy bulvármagazin ne közölne le akár címlapon is.
A visszafogottan bemutatott együttlét tehát inkább lohasztja, mint tüzeli érdeklődésünket – de hát mi másra is számítanánk egy filmtől, amiben a vágyakozást néhány bicepszre vetett pillantás jelenti; a művelt nő és az irodalom egyenlő Homérosszal; az ablakon pedig nem lehet úgy kinézni, hogy épp ne egy vetkőző szomszédba botoljon az ember.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.