Film

Őrült szerelem

  • 2015. május 3.

Film

A Heinrich von Kleist öngyilkosságát kiindulópontnak tekintő film nem a dráma­íróról szól. Életművéből alig valami hangzik el, munkássága csak az idegenkedő kortársi megítélés miatt említtetik – viszont a hős már az expozícióban olyas, szuicid hajlamú hölgy jelentkezését várja, aki hajlandó lenne vele kéz a kézben távozni e bűnös világból. Az, hogy egy adóhivatalnok (a film szerint tévesen) gyógyíthatatlan betegnek diagnosztizált hitvese végül hajlandó a halálon osztozni a melankólia gyötörte írózsenivel, ismert tény. Jessica ­Hausner ennek ürügyén készült, zömmel frontálisan beállított állóképekből építkező, kihívóan statikus filmje viszont nem a romantika mibenlétéről elmélkedő produktum, hanem alig burkolt feminista kiáltvány.

Az alacsony, pocakos és rossz tartású Kleist ugyanolyan unatkozó nyárspolgárnak mutatkozik, mint akik iránt érzett megvetését folyvást kinyilvánítja. Ő nem a nemességre is kiterjesztett adók miatt durcáskodik, mint környezete, hanem a (porosz) királyné halálával megszűnt apanázsa miatt. A felvilágosodás eszméi csak globális vonatkozásban érdeklik, ám, hogy egy komornyik is hozzá hasonló ember volna, föl sem merül. Kleist igyekezete, hogy találjon valakit, aki vele tart a halálba, nem tragikus végpontja egy radikális gondolatmenetnek, inkább beteges egoizmusról tanúskodik.

A voltaképpeni főhős, Henriette Vogel ezzel szemben bejárja azt a belső utat, amit a saját mítoszának ápolásával elfoglalt író nem. Az asszony, aki eleinte férje tulajdonának tekinti magát, és boldoggá teszik a polgári élet felszínes és illedelmes életeseményei, végül maga hoz döntéseket. Saját egzisztenciális helyzetéhez képest jóval radikálisabbakat, mint az ünnepelt, de háta mögött lenézett irodalmár. Tragé­diája éppen az, hogy akkor rántja magával a halálba a monomániás férfi, amikor ő már kilépne a bizarr helyzetből.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.