Film

Őrült szerelem

  • 2015. május 3.

Film

A Heinrich von Kleist öngyilkosságát kiindulópontnak tekintő film nem a dráma­íróról szól. Életművéből alig valami hangzik el, munkássága csak az idegenkedő kortársi megítélés miatt említtetik – viszont a hős már az expozícióban olyas, szuicid hajlamú hölgy jelentkezését várja, aki hajlandó lenne vele kéz a kézben távozni e bűnös világból. Az, hogy egy adóhivatalnok (a film szerint tévesen) gyógyíthatatlan betegnek diagnosztizált hitvese végül hajlandó a halálon osztozni a melankólia gyötörte írózsenivel, ismert tény. Jessica ­Hausner ennek ürügyén készült, zömmel frontálisan beállított állóképekből építkező, kihívóan statikus filmje viszont nem a romantika mibenlétéről elmélkedő produktum, hanem alig burkolt feminista kiáltvány.

Az alacsony, pocakos és rossz tartású Kleist ugyanolyan unatkozó nyárspolgárnak mutatkozik, mint akik iránt érzett megvetését folyvást kinyilvánítja. Ő nem a nemességre is kiterjesztett adók miatt durcáskodik, mint környezete, hanem a (porosz) királyné halálával megszűnt apanázsa miatt. A felvilágosodás eszméi csak globális vonatkozásban érdeklik, ám, hogy egy komornyik is hozzá hasonló ember volna, föl sem merül. Kleist igyekezete, hogy találjon valakit, aki vele tart a halálba, nem tragikus végpontja egy radikális gondolatmenetnek, inkább beteges egoizmusról tanúskodik.

A voltaképpeni főhős, Henriette Vogel ezzel szemben bejárja azt a belső utat, amit a saját mítoszának ápolásával elfoglalt író nem. Az asszony, aki eleinte férje tulajdonának tekinti magát, és boldoggá teszik a polgári élet felszínes és illedelmes életeseményei, végül maga hoz döntéseket. Saját egzisztenciális helyzetéhez képest jóval radikálisabbakat, mint az ünnepelt, de háta mögött lenézett irodalmár. Tragé­diája éppen az, hogy akkor rántja magával a halálba a monomániás férfi, amikor ő már kilépne a bizarr helyzetből.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

 

Figyelmébe ajánljuk