Animációs film

A szörny mentőakció

Film

A kortárs animációs mesefilmek nemcsak formailag, dramaturgiailag és hivatkozási pontjaik megválogatásában léptek igen magas szintre, hanem olyan, eddig érintetlen területekre is betették a lábukat, mint az önreflexivitás vagy a hagyományosan nem cukinak tartott lények/embertípusok beemelése a pozitív, gyerekbarát hősök közé.

Cuki szörnyek (Szörny Rt.), cuki vámpírok (Hotel Transylvania) és cuki gonoszok (Gru) után most itt vannak a cuki földönkívüliek. A film egy laza csavarral megcseréli az inváziós sci-fik szereposztását: a Földre békés szándékkal érkező bájos kis idegenek válnak a gonosz, kapzsi és titkolózó amerikai hadsereg áldozatává. A szörny mentőakció rengeteg elmés utalást tartalmaz a hidegháború paranoid sci-fijeire, melyekben az agresszív, bolygónkat leigázni szándékozó űrlények nettó behelyettesíthetők voltak a komcsikkal. Ám most nem egy veszélyes, erőszakos kultúra hordozói az idegenek, hanem a fejlett technológia, a sokszínű kultúra képviselői, akiknek tudását a kormány saját céljaira használja (fantáziadús szekvenciák leplezik le a titkot, miszerint a Facebookot, az okostelefont, a Google keresőjét valójában űrlények fejlesztették ki, illetve láthatjuk magunkat űrlényszemszögből, hanyatló, primitív fajként). A film hemzseg a filmtörténeti utalásoktól, és kacsint párat a titokzatos 51-es körzetet övező mizériára is. Mindez dicséretes, ám kevéssé befogadható gyerekeknek, nekik arcpirítóan infantilis poénokat pakoltak tömegesen a történetbe. Filmünk így súlytalan és inkoherens.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.