Animációs film

A szörny mentőakció

Film

A kortárs animációs mesefilmek nemcsak formailag, dramaturgiailag és hivatkozási pontjaik megválogatásában léptek igen magas szintre, hanem olyan, eddig érintetlen területekre is betették a lábukat, mint az önreflexivitás vagy a hagyományosan nem cukinak tartott lények/embertípusok beemelése a pozitív, gyerekbarát hősök közé.

Cuki szörnyek (Szörny Rt.), cuki vámpírok (Hotel Transylvania) és cuki gonoszok (Gru) után most itt vannak a cuki földönkívüliek. A film egy laza csavarral megcseréli az inváziós sci-fik szereposztását: a Földre békés szándékkal érkező bájos kis idegenek válnak a gonosz, kapzsi és titkolózó amerikai hadsereg áldozatává. A szörny mentőakció rengeteg elmés utalást tartalmaz a hidegháború paranoid sci-fijeire, melyekben az agresszív, bolygónkat leigázni szándékozó űrlények nettó behelyettesíthetők voltak a komcsikkal. Ám most nem egy veszélyes, erőszakos kultúra hordozói az idegenek, hanem a fejlett technológia, a sokszínű kultúra képviselői, akiknek tudását a kormány saját céljaira használja (fantáziadús szekvenciák leplezik le a titkot, miszerint a Facebookot, az okostelefont, a Google keresőjét valójában űrlények fejlesztették ki, illetve láthatjuk magunkat űrlényszemszögből, hanyatló, primitív fajként). A film hemzseg a filmtörténeti utalásoktól, és kacsint párat a titokzatos 51-es körzetet övező mizériára is. Mindez dicséretes, ám kevéssé befogadható gyerekeknek, nekik arcpirítóan infantilis poénokat pakoltak tömegesen a történetbe. Filmünk így súlytalan és inkoherens.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.