Film

Flörti dancing

  • 2014. június 8.

Film

A produktum a szokott kisemberes komédia és egy kertévés celebshow egyvelege. Az előbbi műfajban a lúzerről kiderül, hogy csak akarnia kell, és övé a siker, a dicsőség meg a nő, az utóbbiban meg másodosztályú hírességek produkálják magukat valami olyasmiben, amiből aligha tudnának megélni.

Énekelnek, korcsolyáznak, táncolnak, a közönség meg jól szórakozik: lám, a sztár is olyan béna a parketten, mint én vagyok mindenhol. Mellettük mindig egy profi, aki leginkább helyettük énekel-táncol, azt az illúziót igyekezvén kelteni, hogy közös a produkció.

A ritka hülye magyar címmel megvert produktum hőse egykori salsabajnok, aki egy jaj, de borzasztó trauma (kamaszverekedés), húsz év és vagy ötven felszedett kiló után újra parkettre lép. A rengő hájú balfácán szíve táncrajongó hölgyének (tulajdon munkahelyi főnökének, akire amúgy már szemet vetett a vállalat bikája is) akarja így elnyerni szerelmét. Nem árulom el, hogy sikerül-e.

Azt viszont elárulom, hogy a meglehetősen szerény szellemi befektetéssel létrehozott forgatókönyv fordulatait élénkíteni, illetve a romantikus történetet a végkifejlet felé terelni hivatott táncos felhorgadások nem sokkal múlják felül egy magyar műsorvezető (szappanszínész, valóságshow-szereplő) bénázását valami zavartan vigyorgó tévés zsűri előtt. Gyors vágások, közeliben mutatott felsőtestek, kitömött dublőrök és némi filmtrükk próbálja azt a benyomást kelteni, hogy itten most szórakoztatva van a nagyérdemű.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.