DVD

A túlélő

  • Gera Márton
  • 2015. december 19.

Film

Pierce Brosnan nosztalgiázik: oh, amikor ő volt a világ első számú titkosügynöke, és percenként likvidálta a gazfickókat, de szép is volt. Most is fut, lődöz, és hidegre is tesz néhány tucat embert, csak azzal a különbséggel, hogy az a néhány tucat jelen esetben a jó oldalon áll, és Brosnan játssza a bérgyilkost, akit húsz éve még maga ölt volna meg egy James Bond-filmben. Főleg akkor, ha látja, milyen alakítást nyújt, hogyan lesz belőle unalmas gyilkos, aki azért öl, mert csak. Persze a vállalkozás lehetetlennek tűnik, hisz a forgatókönyv látványosan nem ad semmilyen lehetőséget arra, hogy megismerjük a szereplőket; mindenki felmondja a kötelezőt, és ebben ki is merül a színészi munka – nemcsak Brosnané, Milla Jovoviché is.

Pedig A túlélő pontosan úgy indul, mint egy ügyes 007-es kaland, a világ távoli pontján ropognak a fegyverek, miközben gonoszok végzik ki a jókat, aztán rögtön Londonban vagyunk, hogy kellemes irodákban intézkedjenek az egyensúly helyreállításának érdekében. És nagyjából fél óráig képes is fenntartani az érdeklődést, kábé azzal, hogy nem árulja el, ki az üldöző és ki az üldözött. Úgy tűnik, mintha valami komoly dolog készülne. Csak hát nemsokára kiderül, hogy amit kapunk, nem több, mint szimpla macska-egér harc: a bérgyilkos célja az ügynöknő megölése, aki viszont menekül, és ezért olyan okos ötletet talál ki, hogy felhívja a barátnőjét.

Végül már csak azért nézzük, mert kíváncsiak vagyunk rá, mi lesz Brosnannal, hiszen még így, hatvankét évesen is úgy szalad, hogy megehet mindenkit a sárga irigység.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.