DVD

A túlélő

  • Gera Márton
  • 2015. december 19.

Film

Pierce Brosnan nosztalgiázik: oh, amikor ő volt a világ első számú titkosügynöke, és percenként likvidálta a gazfickókat, de szép is volt. Most is fut, lődöz, és hidegre is tesz néhány tucat embert, csak azzal a különbséggel, hogy az a néhány tucat jelen esetben a jó oldalon áll, és Brosnan játssza a bérgyilkost, akit húsz éve még maga ölt volna meg egy James Bond-filmben. Főleg akkor, ha látja, milyen alakítást nyújt, hogyan lesz belőle unalmas gyilkos, aki azért öl, mert csak. Persze a vállalkozás lehetetlennek tűnik, hisz a forgatókönyv látványosan nem ad semmilyen lehetőséget arra, hogy megismerjük a szereplőket; mindenki felmondja a kötelezőt, és ebben ki is merül a színészi munka – nemcsak Brosnané, Milla Jovoviché is.

Pedig A túlélő pontosan úgy indul, mint egy ügyes 007-es kaland, a világ távoli pontján ropognak a fegyverek, miközben gonoszok végzik ki a jókat, aztán rögtön Londonban vagyunk, hogy kellemes irodákban intézkedjenek az egyensúly helyreállításának érdekében. És nagyjából fél óráig képes is fenntartani az érdeklődést, kábé azzal, hogy nem árulja el, ki az üldöző és ki az üldözött. Úgy tűnik, mintha valami komoly dolog készülne. Csak hát nemsokára kiderül, hogy amit kapunk, nem több, mint szimpla macska-egér harc: a bérgyilkos célja az ügynöknő megölése, aki viszont menekül, és ezért olyan okos ötletet talál ki, hogy felhívja a barátnőjét.

Végül már csak azért nézzük, mert kíváncsiak vagyunk rá, mi lesz Brosnannal, hiszen még így, hatvankét évesen is úgy szalad, hogy megehet mindenkit a sárga irigység.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.