Pierce Brosnan nosztalgiázik: oh, amikor ő volt a világ első számú titkosügynöke, és percenként likvidálta a gazfickókat, de szép is volt. Most is fut, lődöz, és hidegre is tesz néhány tucat embert, csak azzal a különbséggel, hogy az a néhány tucat jelen esetben a jó oldalon áll, és Brosnan játssza a bérgyilkost, akit húsz éve még maga ölt volna meg egy James Bond-filmben. Főleg akkor, ha látja, milyen alakítást nyújt, hogyan lesz belőle unalmas gyilkos, aki azért öl, mert csak. Persze a vállalkozás lehetetlennek tűnik, hisz a forgatókönyv látványosan nem ad semmilyen lehetőséget arra, hogy megismerjük a szereplőket; mindenki felmondja a kötelezőt, és ebben ki is merül a színészi munka – nemcsak Brosnané, Milla Jovoviché is.
Pedig A túlélő pontosan úgy indul, mint egy ügyes 007-es kaland, a világ távoli pontján ropognak a fegyverek, miközben gonoszok végzik ki a jókat, aztán rögtön Londonban vagyunk, hogy kellemes irodákban intézkedjenek az egyensúly helyreállításának érdekében. És nagyjából fél óráig képes is fenntartani az érdeklődést, kábé azzal, hogy nem árulja el, ki az üldöző és ki az üldözött. Úgy tűnik, mintha valami komoly dolog készülne. Csak hát nemsokára kiderül, hogy amit kapunk, nem több, mint szimpla macska-egér harc: a bérgyilkos célja az ügynöknő megölése, aki viszont menekül, és ezért olyan okos ötletet talál ki, hogy felhívja a barátnőjét.
Végül már csak azért nézzük, mert kíváncsiak vagyunk rá, mi lesz Brosnannal, hiszen még így, hatvankét évesen is úgy szalad, hogy megehet mindenkit a sárga irigység.
Forgalmazza az ADS Service
