DVD

A túlélő

  • Gera Márton
  • 2015. december 19.

Film

Pierce Brosnan nosztalgiázik: oh, amikor ő volt a világ első számú titkosügynöke, és percenként likvidálta a gazfickókat, de szép is volt. Most is fut, lődöz, és hidegre is tesz néhány tucat embert, csak azzal a különbséggel, hogy az a néhány tucat jelen esetben a jó oldalon áll, és Brosnan játssza a bérgyilkost, akit húsz éve még maga ölt volna meg egy James Bond-filmben. Főleg akkor, ha látja, milyen alakítást nyújt, hogyan lesz belőle unalmas gyilkos, aki azért öl, mert csak. Persze a vállalkozás lehetetlennek tűnik, hisz a forgatókönyv látványosan nem ad semmilyen lehetőséget arra, hogy megismerjük a szereplőket; mindenki felmondja a kötelezőt, és ebben ki is merül a színészi munka – nemcsak Brosnané, Milla Jovoviché is.

Pedig A túlélő pontosan úgy indul, mint egy ügyes 007-es kaland, a világ távoli pontján ropognak a fegyverek, miközben gonoszok végzik ki a jókat, aztán rögtön Londonban vagyunk, hogy kellemes irodákban intézkedjenek az egyensúly helyreállításának érdekében. És nagyjából fél óráig képes is fenntartani az érdeklődést, kábé azzal, hogy nem árulja el, ki az üldöző és ki az üldözött. Úgy tűnik, mintha valami komoly dolog készülne. Csak hát nemsokára kiderül, hogy amit kapunk, nem több, mint szimpla macska-egér harc: a bérgyilkos célja az ügynöknő megölése, aki viszont menekül, és ezért olyan okos ötletet talál ki, hogy felhívja a barátnőjét.

Végül már csak azért nézzük, mert kíváncsiak vagyunk rá, mi lesz Brosnannal, hiszen még így, hatvankét évesen is úgy szalad, hogy megehet mindenkit a sárga irigység.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.